Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

Nádasdy is 1642-es itáliai „Kavalierstour"-ját követően csak 1665-ben járt ismét olasz földön. Biztonsággal állíthatjuk — részben a balra irányuló kompozíció miatt —, hogy a képnek párdarabja is volt, Nádasdy hasonló reprezentativitással megoldott egészalakos ábrázolása, ahogyan azt is, hogy a képek az ő megbízására készültek. Az egykori képpár magas művészi színvonala pedig ugyanúgy bécsi festőre utal, mint a Csákyházaspár esetében is. Ez a művész — elsősorban Nádasdyné több festésbeli információt hordozó portréja alapján — Justus Sustermans testvére, Cornelis Sustermans lehetett, aki 1623-tól a bécsi udvarban működött (itt kapott testvéreivel együtt a következő évben nemességet II. Ferdinándtól), s akinek tevékenysége Bécsben legalább az 1 650-es évek közepéig kimutatható (vö. Porträtgaleric 1916, 159, 134). 1653/54-ben készíti el ugyanis azt a (részben szignált) portrépárt III. Ferdinánd gyermekeiről, amelyet alkalmas analógiaként állíthatunk Csákyné és Nádasdyné portréi mellé (Bécs, Kunsthistorisches Museum, Schloß Ambras; HEINZ 1963, 210,163, 165. sz.). Főként a gyermek Theresia Maria Josepha főhercegő ábrázolásában találjuk meg Nádasdyné képéhez a fogódzókat: a bőséggel alkalmazott súlyos drapériák élénk fényjátékában és szeszélyes vonalaiban, abban a részletekbe menő gondosságban, amivel a ruha, valamint a gyermekportré függönyének mintázatban is szinte egyező anyagát jellegzetes, cikázó élfényeit festi, vagy akár a kevéssé ügyesen alakított virágcsokorban, ami a bécsi képen a kislány ölébe került. A Karl Joseph főhercegről készült másikat elsősorban a színkezelés teszi az attribúció támpontjává: a narancsvörös, valamint az aranyló és meleg barna szín olyan harmonikus együttese, amely a budapesti és a fraknói képre is egyaránt jellemző (ld. Katalógus Innsbruck 2001, színes kép). BE KŐSZEGHY 1933,18,12. kat. szám; GARAS 1953, 83; CEKXERNÉ WILHELSÍB 1986, 231; GALAVICS 1981, 245; Osgalériák 1988, 86, C. 21. (CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA); BUZÁSI 1995, 273. X-10 Csáky VII. Istvánné Wesselényi Anna Pozsonyi festő, 1649 után Vászon, olaj; 200,5 x 117 cm Felirat balra fent: „Anna Weseleni Relicta Vidua | Stephani Csáki. yEtatis suas 54 I A° 1640 die 3Juny. OBYT. | VERŐ Mense Augustó. 1649." Jobbra lent rokokó kartusban ugyanez a szöveg megismétlődik. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: Csáky-letét 4. Wesselényi Anna (1586—1649) apja, Wesselényi I. Ferenc, Báthory István fejedelem és lengyel király tanácsosa, palotaőrségének parancsnoka, továbbá Landskron és kipnik kapitánya 1584 márciusában katonai érdemeiért megkapta Báthorytól Hadad várát (PETRI I, 85). A család az 1590-es években már ott élt, minthogy Wesselényi Anna édesanyja, Sárkándi Anna, 1596-ban Maria Christierna fejedelemné udvarhölgye volt. Wesselényi Anna 1586-ban azonban még Krakkóban született, s igen korán mehetett férjhez báró Csáky VII. Istvánhoz, ugyanis 1605-ben három gyermekkel már özvegyen maradt. X-10 Kiterjedt levelezés maradt fenn tőle, amely évekig tartó szoros barátságáról tanúskodik több főrangú hölggyel, például Batthyányné Lobkovicz Poppel Évával, Esterházyné Nyáry Krisztinával. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt szülővárosában, Krakkóban, itt is temették el. Wesselényi Anna özvegyi portréján ott a dátum, amikor megörökítették: 1640Június 3-án, 54 éves korában — innen pontosítható születésének eddig tévesen tudott ideje is. Ahogyan szerepel rajta halálának éve és hónapja is. A felirat egyazon kéztől származik, tehát az ábrázolt halálát követően íródott, s betűi azzal a színnel és festékkel készültek, ami az asztalon fekvő biblia lapjainak metszésén is látható. Ami anynyit jelent, hogy nem a felirat került később a képre, hanem a kép készült akkor, amikor Wesselényi Anna már nem élt. így megrendelője nem maga az özvegy, hanem egyik fia, feltehetően gróf Csáky VIII. István tárnokmester, szepesi főispán (1603-1662) lehetett. Gondolhatjuk ezt elsősorban annak alapján, hogy a rajta lévő rokokó kartus szerint a festménynek ugyanaz volt a sorsa, mint a Szepesvárról, Csáky István várából származó többi 17. századi családi portrénak (vö. X8, X-9, X-16).A képről leolvasható tények egybevágnak azzal, amit Wesselényi Anna 1639 utáni életéről tudunk, nevezetesen, hogy első menye, Forgách Éva 1639 áprilisában