Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

X-8 Thurzó III. Kristóf kamarás, Szepes és Sáros vármegyék főispánja 17. század vége, 1700 körül Vászon, olaj; 124 x 94 cm Felirat balra lent rokokó kartusban: „COMES CHRISTOPHORVS THVR: | :zo DE BETLEHEMFALVA P(er)PETv(us) | TERRÉE scEP(usiensis) svPREMVSQ(ue) co(m)i(t)i(b)vs SAA: | :ROS. COMES, LIBER, BARO. ARCIV(m) SEMPTE GALGOCZ, BAINOCZ (!),TEMETVEN, | DOMINVS IN RlCH(n)o EQVES AV: | :RATVS, NEC NON SAc(rae). CAES(areae). | R(egiae)Q(ue): M(aies)T(a)Tis, CVBICVLA: | :Rivs &c. NATVS. | 1583.27. july, obiit I 1614.7. | április." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: Csáky-letét 11. Különös felfedezés e képpel kapcsolatban, hogy valószínűleg egy elveszett 17. század eleji halotti portré újrafogalmazását kell látnunk benne, feltehetően még ugyanannak a századnak a végéről.Vászna, festői jellemzői, főként az alak lapidáris megformálása, s az ezzel együtt megjelenő, már majdnem „barokkosán" felfogott függöny és könnyed kézátkötőkendő korban, stílusban nem összeillő megoldások. Ez árulja el, hogy a képpel valami „nincs rendben", vagyis nem csupán egy 18. században körbevágott és állóképpé alakított, 17. század elejéről való ravatalkép, aminek a régi irodalom alapján eddig hittük. Ennek nemcsak a készítés (fentiekből leszűrhető) ideje mond ellent, hanem például olyan árulkodó részlet is, mint a háttér függönye, ami eleve csak egy álló kompozíció tartozéka, térjelző eleme lehet. Nota bene egy olyan ábrázolásé, X-8 amelynek amúgy nincs tere; a világos, semleges háttér teljesen absztrakttá teszi az egész megoldást. A dolog akkor kerül a helyére, ha oldalára fordítjuk, és a kompozíciót fekvővé teszszük. Akkor nyer értelmet a kézről leoldódott kendő enyhén lefelé irányuló lebegése, s lesz az elrendezés hasonlóvá Thurzó Kristóf apjának, Thurzó II. Elek kamaraelnöknek (fi 594) a lőcsei Szent Jakab-plébániatemplomban felállított vörösmárvány fali síremlékén lévő megoldáshoz (LuDIKOVÁ — MIKÓ — PÁLFFY 2006, 353). Ott is egy majdnem teljes felülnézetet látunk, a halott feje simán szétterülő párnán nyugszik, kezei összekulcsolva. Ez a fali síremlékeken nem megszokott fekvő elrendezés ott olyan, mintha egy korai (önálló festői műfajként egyébként nálunk akkor még nem létező) ravatalkép volna. S továbbmenve: mintha ennek a márvány síremléknek lenne festői átirata Thurzó Kristóf ábrázolása, mivel talán előképe egy hasonlóan komponált ravatalkép volt, rajta az elhunyt méltóságait, születési és halálozási dátumait tartalmazó felirattal, amit ez az utóbb készült változat is átvett. Mindenesetre, aki e feltételezett alkotás ránk maradt másolatát megrendelte, a kompozíciót valóban állóvá formáltatta. Eszerint maradt el a halott feje alól a párna, viszont egy olyan föveg került rá, ami szinte pontos mása a Thurzó életében, 1611-ben készült portrén láthatónak, már ha nem annak alapján került oda (X-7). A Thurzó család kihalásával a Csákyak által megszerzett Szepesvár ősgalériájába szánt és ezzel az átalakítással megfelelővé tett alkotást talán az a Csáky István országbíró (1635—1699) rendelte meg, akinek a magyar múlt alakjai iránti érdeklődéséről egyéb megnyilatkozásokból is tudunk. Iii. FÖRSTER 1912, 159; KÖSZF.GHY 1933, 9,18, 6. kat. szám; GARAS 1953, 74, \2%; BUZÁSI 1915, 113. X-9 Csáky VIII. Istvánné Forgách Éva Cornelis Sustermans (1600 körül - 1670 körül) (?), 1638 Vászon, olaj; 208 x 123 cm Felirata a 18. századi kartusban: „EVA FORGÁCS. | EXCELENTISSIMI | COMITIS D(omi)Ni SIGISMVNDI I FORGÁCS, QVONDAM REGNI | VNGARLE PALATINI FILIA | COMITIS STEPHANI DE | CSAKTAVERNICORVM REGALI= I VM PERVNGARIAM MAGISTRI I CONSORS, yCTATIS sv^. 28. I ANNO 1638.OBITVE | RO IN FESTŐ PASCHAL | IS AN(HO) 1639. ETA(?) I 32." Ezzel a felirattal egyező szövegű, a képpel egykorú felirat került elő a restaurálás során a bal felső sarokban, amely vissza lett takarva. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok, ltsz.: Csáky-letét 3. Csáky Istvánné Forgách Éva (1610—1639), 1625-től Csáky VIII. István későbbi tárnokmester és szepesi főispán (1603— 1662) felesége, Forgách Zsigmond nádornak és Thurzó Zsuzsannának a leánya volt.Thurzó Elek ágának utolsó tagjaként 1638 márciusában lett Szepesvár birtokosa, amelynek ünnepélyes birtokbavétele az év decemberében történt meg. A reprezentatív kép és kiállításon nem szereplő (restaurálatlan) párdarabja, Csáky István képmása, a legkorábbi ősgaléria portré-pár, amit a családból ismerünk. Készíttetésük így nyilván összefügg Szepesvár elnyerésével, aminek révén Csáky