Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - X. PORTRÉK
vét a környezet perspektivikus rendjében. A Dobner család portréi teljes oldalnézetben mutatják a majdnem egész alakban megjelenő szereplőket, alulnézetből az oszloplábazatokat és a háttér profilozott párkányait, erős felülnézetben a drapériával borított asztalt, míg a rajta álló órát ismét oldalnézetben. Olyan fokú művészi igényességgel, ami megengedi azt feltételeznünk, hogy a képek alkotója bécsi vagy prágai festő volt, ahogyan Lackner Kristóf soproni polgármester is Prágában készíttette el arcképét 1602-ben (ld. X-4). Dobner Sebestyén (1567-1611/12) 1589-től 1604-ig látta el Sopron város jegyzőjének tisztét, később a város szenátora lett. 1603-ban Rudolf császártól birodalmi nemességet kapott, amit az uralkodó fiaira is kiterjesztett. Közülük Albert vagy az utolsóként született Jakab látható itt anyjával közös képen, földig érő ruhában, ahogyan a fiúgyermekeket életük első két évében akkor öltöztették. A család nemesi rangjához méltó az ábrázolt környezet is: a márványoszlopokkal tagolt belső tér, az arany-csipkével szegett függöny és az Atlaszszobros délnémet óra. A képeken megjelenő tárgyi világ és a csaknem teljes alakos képkivágat a nagyméretű reprezentatív ábrázolásokkal rokonítja e műveket, pedig nagyon is személyes rendeltetésre készültek, ami az ún. diptychon-portrék egykori funkciójához lehetett hasonló. Az ilyen, oldalukon egymáshoz rögzített kisméretű portrék összezárhatok, s ezáltal hordozhatók voltak, ahogy a diptychon-képek mintájára összecsukhatók a Dobner-portrék is. Kereteik ugyanis ekentétesen profilozottak, s így egymásba illeszthetők. A férfiarckép hátoldalán még azok a keretbe fúrt lukak és vájatok is megtalálhatók, amelyek a zsineggel való rögzítést lehetővé tették. A képek ilyen értelemben egyedülállóak a hazai emlékanyagban, mivel ennek a portrétípusnak az egykorú magyarországijelenléte csupán forrásokból, leltári említésekből ismert. A kettősportré hátoldalán a soproni orvos Johann Adam Genselnek, Esterházy Pál nádor udvari orvosának 18. század eleji tanúsítványa igazolja a család leszármazását, amelynek élén Dobner Sebestyén apjának, Benedeknek a neve áll. Feltehetően ő volt az, aki a 16. század közepén Bajorországból Magyarországra telepedett, s az akkor még köznemes Esterházy családból házasodott. BE PAYR 1917, 172-173; CSATKAI 1953,341; GARAS 1953,127; Luther 1983, 250,251. sz.; BUZÁSI 1988,2, 3. sz. X-6 Fugger Mária Magdolna, Pálffy II. Miklós felesége Bécsi udvari festő Hans von Aachen (1551/52—1615) köréből, 1610-1615 között Vászon, olaj; 79 x 60,5 cm A kép tetején kétsoros, erősen sérült felirat, amelynek második sorában a „(g)eborne Fuggerin" olvasható csak ki Korábban a Palfïy család gyűjteményében Restaurálta: O. Mudrochová (1974-1976), M. Hornáková (1991) Slovenské národné múzeum, Múzeum Cerveny Kamen, ltsz: O-1051. X-6 Az arisztokrata családból származó hölgy félalakos reprezentatív portréja a nemzetközi udvari stílusnak ahhoz a középeurópai vonulatához kapcsolódik, amelynek egyik fontos emléke Hans von Aachen Anna főhercegnőt - későbbi császárnét - ábrázoló, 1604-re datált portréja (HEINZ 1963,128, 195, 59. kat. sz.). Amíg a kép festői szempontból Hans von Aachen munkáit idézi fel, addig az öltözet és a formai jegyek II. Mátyás uralkodásának első felét tükrözik. A képet 1974-ig 19. századi átfestés fedte, amely fiktív ábrázolásban Pálffy II. Miklós anyját, szerdahelyi Dersffy Zsófiát mutatta, hagyományos magyar főúri öltözetben. Az olvashatatlan felirat miatt a képet a restaurálás után is Pálffy Zsófia portréjának nevezték,jóllehet a töredékesen fennmaradt szöveg kivehető vége, „geborne Fuggerin", kizárja, hogy a kép esetleg Pálffy II. Miklós lányának a portréja lenne. Pálffy Zsófiának 1611-1614 között Anna császárné első udvarhölgyeként az udvarnál betöltött fontos pozíciója, valamint 1615 januárjában megkötött házassága Maximilian vonTrauttmansdorffal, a bécsi udvar későbbi befolyásos tagjával, mindenesetre megfelelő jelentőséget kölcsönzött volna a portrénak (vö. KELLER 2005, 305-306). A felirat azonban egyértelműen Zsófia anyjára, báró Fugger Mária Magdolnára (1566—1643) enged következtetni, s ezt a róla készült hiteles ábrázolások is alátámasztják. Az egyik egy rézmetszetű portré, amely a Fuggerorum et Fuggerarum Imagines (Augsburg 1618.) című portrégyűjtemény 3. kötetében jelent meg, a másik pedig egy festett háromnegyed alakos portré, amely egy Cupido-figurás függővel ábrázolja őt (Fugger Museum, Schloss Babenhausen). Amíg a rézmetszet előzménye egy közelebbről meg nem határozott portré lehetett, még az 1583. június 4-én megkötött házasság előtti időszakból, addig a babenha-
