Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Tanulmányok - MIKÓ ÁRPÁD: Gótika és barokk között. A reneszánsz művészet problémái a kora újkori Magyarországon
Melchior Lorch: Verancsics Antal képmása, 1557 (Wien, Graphische Sammlung Albertina) Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a kor politikai életének főszereplői közt - ritka kivételként - három egykorú metszetportréja is ránk maradt. A legkorábbi Melchior Lorch műve (1557), egy markáns profilportré, amely egyszerre készült Zay Ferencével és Augier Ghislain de Busbecqével (mindhárman I. Ferdinánd konstantinápolyi követségének tagjai voltak 1553, ill. 1555 és 1557 között). 28 A három portré összetartozik: mellképek, amelyek alsó részén balra egy-egy embléma találhatójelmondat, ill. — egyelőre - feloldatlan (kezdő)betűk társaságában, mellette többsoros felirat, amely elmondja, mit kell tudni az ábrázoltakról: közli életkorukat, és azt, hogy a római király követei a török császár udvarában. A művész itt is megnevezi magát (bár szignatúráját is elhelyezte a háttérben), s az is kiderül, hogy az ábrázolások Konstantinápolyban készültek. Verancsics emblémája szilárdan álló sziklaorom, tetején gyémántköves gyűrűvel, a szikla körül hatalmas por(?)felhők csapnak magasra. Nyilván a vész és viharok között is keményen helytálló egyéniséget reprezentálja az enigmatikus kép. A gyémántköves gyűrű egyébként Mátyás királynak (és Lorenzo de'Medicinek) is emblémái közé tartozott. Martino Rota alkotta a másik két rézmetszetet: az egyik, a hivatalos, a reprezentatív, mint esztergomi érseket és a drinápolyi béke megkötőjét mutatja be Verancsicsot, több részes építmény keretében. Az ovális, köriratos profilportré fölött két angyal emeli magasra az érsek címerét, kétoldalt Minerva és Mercurius alakja kíséri; az építészeti kereten alul Isztambul és Bécs látképe, az előtérben a császári sasnak és a török birodalom sárkányának olaj ággal összekötött fegyverei, a két világhatalom jelképeivel (1570). A másik, „civil" kép Verancsicsot humanista főpapként ábrázolja, asztalán homokórával, iránytűvel és könyvekkel, bár itt is megjelenik — diszkréten, mint egy papírvágó kés, kezével félig eltakarva — az olajág és a kétféle fegyver (1571). 29 A metszetek Itáliában készültek; Verancsics hívta Martino Rotát a császári udvarba, de mire megérkezett, az érsek elhunyt. A művész végül hosszabb időn át működött Bécsben, és több magyar dignitásnak is dolgozott. Főleg arckép-metszeteket készített számukra. Verancsics epigrammát írt Dürernek Philipp Melanchthont ábrázoló metszetére is, amely — tételezzük fel — a birtokában lehetett. 30 Már korábban ismert volt róla, a több nyelven beszélő, világot látott diplomatáról és humanistáról, hogy járatos a képzőművészetekben. A Szapolyai-párti korszakában, Izabella királyné szolgálatában is foglalatoskodott arcképekkel: 1548-ban őt bízták meg azzal, hogy keressen festőt Krakkóban, hogy az elkészítse a nyolcéves János Zsigmond portréját. Egy Rullus nevű festő is szóba került, 31 de Verancsics végül a boroszlói Hernestus Elvert választotta. Fennmaradt a levél, amelyben felkérte, hogy vállalja el a munkát. 32 A művész Ádámot és Évát ábrázoló festménye nagyon tetszett neki; élethűségét különösen dicsérte, és természetesen a híres pliniusi Zeuxis-anekdotát idézte fel, a festett szőlőfürtre lecsapó, megtévesztett, igazi madarakkal. Arra sem mulasztotta el felhívni a figyelmét a mesternek, hogy festéket vigyen magával Erdélybe, mert olyasmit ott nem fog tudni beszerezni. Verancsics állhatatosan szolgálta Izabellát és János Zsigmondot, amíg a politikai helyzet teljesen kilátástalanná nem vált; tudjuk, mennyire szenvedett az erdélyi viszonyoktól, ahol a legkisebb kényelmetlenségek közé tartozott, hogy festéket sem lehetett kapni. Nádasdy Tamás egyengette útját Ferdinánd táborába; 1549—1550 telén bő két hónapot töltött az országbíró sárvári udvarában, és kapcsolatba került a fő tiszttartó, Perneszich György körül csoportosuló humanista körrel. 1550-ből két levele is fennmaradt, amelyet egy bizonyos Dániel pictorhoz írt, akit Nádasdy szolgálatára kapacitált, hosszasan ecsetelve a rá váró előnyöket. Bár ismerjük Dániel egyik válaszlevelét is, képekről — ezekben — nem esett szó köztük, csupán versekről, és mindketten az antikvitás írott közhelyeit ismételgették, kellő áhítattal. 33 Sajnos nem maradt ránk az a címereslevél, amelyben I. Ferdinánd 1569-ben megerősítette Verancsics Antal és testvérei, Mihály és Péter számára a család régi címerét. 34 Bizonyára gondosan választotta ki a festőt, aki az armálist illusztrálta. Ismerjük viszont főpapi szertartáskönyvét, pergamenre írott, gazdagon illuminait Praefationaléját.^ Az 1563ban, Pozsonyban készült kötetet reprezentációs cél hívta életre: a megrendelő csak 1569-ben mondta el élete első miséjét. 36 Az egyes praefatiók élén kalligrafikus iniciálék állnak. A kötet elején gondosabban kivitelezettek, ezeken a betűk háttere színes négyszög, indákkal díszítve; hátrébb gyakran csak csupasz betűk vannak. Ezek megformálása és színezése is roppant változatos: vannak közöttük gótikus szalagokból hajtogatottak, figurákkal díszítettek vagy csupán növényi elemekből összeállítottak. Ha kvalitása ennek a kódexeknek nem túl magas is, jól tükrözi azt a humanista betűkultuszt, amely rabul ejtette a század közepének nem egy személyiségét, s amelynek Bocskai György volt a legnagyobb mestere.
