Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - VIII. KONZERVATÍV DÍSZÍTMÉNYEK. ÚRIHÍMZÉS ÉS HABÁN KERÁMIA - LÁSZLÓ EMŐKE: Magyar reneszánsz hímzések a 16—17. században
VI 11-5 sávra osztja. A két szélső, keretező sáv vonalán ülve csigás szárú tulipánok és rozetták váltakoznak a lepedő széle felé mutatva. A középső széles sávban hasított szélű akanthuszlevelekből álló hullámzó inda, íveikben egy-egy ellentétes állású, zárt gránátalma. Az akantuszlevelek közepét kissé nyújtott, S alakú girlandok díszítik, melyből két oldalt egy-egy tulipánfej nő ki. Az indákból, virágokból kinövő kunkorodó végű kis kacsok teszik még mozgalmasabbá a kompozíciót. A reneszánsz hullámzó inda sajátosan magyar megformálása a népi hímzéseken a későbbi századokban is tovább élt. ETL LÁSZLÓ 2007,147, 212. sz. (korábbi irodalommal) VIII-6 Vánkosbetét Felső-Magyarország, 17. század vége Vászon, úrihímzés; 30,5 x 75 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 9208a. Fehér vászon, zöld színű selyem- és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel. Díszítése három sávra tagolódik. A vékony egyenes vonallal elválasztott alsó és felső sávban, a hímzés széle felé mutató irányban, rövid száron szegfűk és tulipánok váltakoznak. A középső széles sávban fogazott szélű levelekből és rozettákból álló hulláminda között egy nagy gránátalma, kétoldalt fordított irányba néző tulipán található. A levelekből és virágokból vékony indákon kisebb-nagyobb bimbók és virágok nőnek ki. A fémszálas kidolgozású főmotívumok törökös jellegűek. A kompozíció merevségét, szabályosságát a változatos kis virágok és indák oldják fel. ETL LÁSZLÓ 2001,155,231. sz. (korábbi irodalommal) VIII-7 Lepedőszél Magyarország, 17. század második fele Vászon, úrihímzés; 37 x 182 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 15687. Fehér lenvászon, bóluszvörös, kétféle kék, zöld, sárga, nyers színű selyem- és ezüstfonalas hímzéssel. A lepedőszélt egy keskeny egyenes vonal két részre osztja. A széles felső sáv álló, és átlósan jobbra döntött, egymás mellé helyezett, szimmetrikus virágbokrok sorából áll. A virágbokor apró szívből indul, és egyenes száron ülő gránátalmában végződik. Fölfelé és lefelé csigásan hajló ágaiban egy-egy gránátalma ül. A vékony szárat kisebb-nagyobb fogazott szélű levelek, apró tulipánok és csigavonalban hajló kacsok díszítik. A keskenyebb alsó részben gránátalmák és — a perzsa és török szőnyegek keretmintáiról ismert — fogazott levelek által közrefogott gránátalmák váltakoznak. A minta érdekességét a szokatlan szerkesztés, az álló és átlósan egy irányba néző virágbokrok váltakozása adja. Szokatlan, hogy a mintán előforduló virágok mind egyforma rajzú gránátalmákból épülnek fel. ETI. Reneszánsz és manierizmus 1988, 420. kat. sz. (LÁSZLÓ EMŐKE); LÁSZLÓ 2001, 59, 36. sz. (korábbi irodalommal) VIII 6 VIII-7
