Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - VIII. KONZERVATÍV DÍSZÍTMÉNYEK. ÚRIHÍMZÉS ÉS HABÁN KERÁMIA - LÁSZLÓ EMŐKE: Magyar reneszánsz hímzések a 16—17. században
technikai kivitele hivatásos tervezőre és hímzőmesterre utal. Ezek alapján valószínű, hogy a gyulafehérvári vagy a sárospataki fejedelmi udvar köréhez tartozó hímzőmester vagy műhely munkája. Asztalra való szőnyeg volt a Kéry János és Czobor Orsolya házasságára készült címeres terítő (VIII-íl). A házaspár Esterházy Pál Miklós Antal nevű fiának keresztszülője volt. A terítő négy sarkában egy-egy rozettából, gránátalmából, tulipánból, valamint levelekből komponált geometrikus virágdísz helyezkedik el. Közepén sugaras elrendezésben befelé hajló, nagy, sarlós levelekkel körülvett írisz és nagyfejű peóniák váltakozása alkot koszorút. Ez veszi körül a levélkoronával díszített házassági címert. A Kéry-címerben márványoszlop áll, melyre kígyó tekeredik. Az oszlop tetején aranykorona, s azon nyakán nyíllal átlőtt holló. Fölötte jobbról aranycsillag, balról ezüst félhold. A Czobor-címer pajzsa vízszintesen kétfelé osztott, a felső udvar mezejében félhold, fölötte csillag, az alsó mezőben két strucctoll. A vörös posztó alapot ezüst és aranyozott ezüstfonalas applikált domborúhímzés díszíti, aranyozott ezüstfonalas, vert csipke szegélyezi. PALOTAY GERTRUD: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Budapest 1940; CSERNYÁNSZKY MÁRIA: Magyar úrihímzésű miseruhák. Budapest 1942; V. EMBER MÁRIA: Régi textíliák. Budapest 1980; V. EMBER MÁRIA: Úrihímzések. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Budapest 1981; Reneszánsz és manierizmus 1988; LÁSZLÓ 200/; Turkish Flowers. Studies on Ottoman Art in Hungary. Szerk.: GERELYES, IBOLYA. Budapest 2005. VIII-1 Lepedőszél Erdély, 17. század Vászon, úrihímzés; 48 x 156 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 18124. Ritka szövésű, nyers színű lenvászon, borvörös, sárga, kék, nyers színű selyem- és ezüstfonalas hímzéssel. A kissé merev vonalvezetésű hullámindákban egyenes száron, ellentétes irányban ananászok és gránátalmák állnak. A virágok száraiból mindkét oldalra kisebb-nagyobb levelek ágaznak el. A hullámindák középvonalát négyszirmú kéknyers színű kis rozetták jelölik, melyekből a virágfejek irányába kis bimbós ágak nőnek ki. A mintát két egyenes sáv VIII-2 keretezi. A dekoratív hatást a kontúrozás, az indák és szárak csíkozása teszi még gazdagabbá. A hímzés szerkezete, vonalvezetése a reneszánsz hímzés mintakönyvekből jól ismert. ETL LÁSZLÓ 2001, 146, 211. sz. (korábbi irodalommal) VIII-2 Párnahaj Erdély, 17. század vége Vászon, úrihímzés; 71 x 200 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 62.1286.1. Vékony, ritka szövésű vászon, kétféle piros, kék, zöld és nyers színű selyemfonallal, valamint ezüst skófiummal hímzett. A két párnalap a rövidebbik hímzett oldalnál skófiummal összedolgozott. A párnalap három oldalát keretezi a hímzés. A két felső sarkában lévő mintasor sarkosított, a két szélső oldalon szinte „lefut" a párnáról, félbevágott virágbokorral záródik. A párnalapot körben vékony hímzett sáv keretezi, a szimmetrikus virágcsokrok a párnalap belseje felé néznek. Az apró szívecskéből kinövő nagyobb virágbokrok öt virágszálból állnak. Az egyenes száron ülő középső, a két oldalra elhajló és az alsó részben visszakunkorodó díszes gránátalmák szárát gyűrű kapcsolja össze. A sarkokban lévő kisebb virágbokrok három virágszálból állnak. Hasonló elrendezésben a középső száron VIII-1
