Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

VII18 273). A korai reneszánsznak máig társtalan emlékei Sopronban. Balogh Jolán publikálta őket 1962-ben, összegyűjtötte analógiáikat az 1510-es évekből (Pozsonyszentgyörgy, Szent György- és Háromkirályok-oltár; Bécs, a Stephansdom három síremléke; Altmünster és Siendorf plébániatemplomainak főoltára), majd — Házi Jenő és Csatkai Endre adatai alapján — Siebenburger Jakab 1512-ben és 1552-ben említett Háromkirályok-oltárának töredékeivel azonosította és az 1508-1512 közötti évekre datálta őket [HÁZI 1961,315-316; BALOGH 1962, 144-146). Siebenburger Jakab már az 1480-as évektől a város egyik leggazdagabb kereskedőjeként szerepel az írott forrásokban (Erdélyi, Behem, Cseh néven is). Kapcsolatai, áruszállításai nemcsak az ország távoli vidékeit hálózzák be, de Ausztriát is, VII-19a zépen szalaggal összefogott, kunkorodó szárú, stilizált akanthuszlevelek vezetnek át a horonnyal tagolt, homorú abakusz sarkaihoz, melynek közepén egy háromszirmú rozettát helyeztek a levéldísz fölött kidomborodó, szépen tagolt echinuszra. Az abakuszra az architráv széles, alsó lemeztagja ül. Eredetileg ugyanilyen lehetett a pillér előoldala is, amely így kopottan is erősen előre ugrik a hozzá balról csatlakozó Rilke sima hátfalához képest, amely előtt két tömött, egymáson is átívelő levélfüzér kapcsolódik a pillér bal oldalához a törzs és a fejezet magasságában. A füzérek több ponton az architrávra rögzítve érték el a bal oldali pilasztert, elegáns baldachint alkotva az építmény középső Rilkéje fölött, pontosan olyan formában, ahogy ez a pozsonyszentgyörgyi főoltáron ma is teljes épségben látható. b. Tükrös fríz töredéke madarakkal. A hasáb alakú kőfaragvány csak egyik hosszoldalán díszített: mély tükrét három oldalról kyma-keret veszi körül, melyre akanthuszlevélsort a tükör mezejének szemcsés felületén pedig ágakra kapaszkodó madarakat faragtak. A madarakból csak szárnyaik és lábaik maradtak meg. A faragvány a fríz jobboldali vége lehetett, másik fele sajnos hiányzik. c. Párkánytöredék.Vízszintes, összetett párkány jobb oldali vége. Felső eleme kagylósorral díszített szima-tagozat, alatta gyöngysorral gazdagított keskeny lemez, majd ezt — a kagylóknál sűrűbben kiosztott — kis, vízszintes „masnik" és fogrovatos sáv támasztja alá. A három faragvány a ferences kolostor középkori káptalantermének 1949—1951 között végzett helyreállítása során, a barokk kori padlófeltöltésből került elő (CSATKAI 1956, VII-19b