Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - HAVASI KRISZTINA: Fragmentumok a késő középkori egri székesegyházból és kutatásának történetéből

11. kép Ornamentális fehér márvány töredék a késő gótikus szentély területéről, egykor Ipolyi Arnold gyűjteményében. (Ipolyi Arnold, 1865. IV/7. nyomán) hentek. Az 1830-as évek elején Pyrker János László érsek (1827—1847) a vár rendezésének keretében, a vár legmagasabb pontján elhelyezett Kálváriához stációkat terveztetett, ezek építési munkálatai során akadtak rá a késő gótikus szentély délnyugati pillérére, melyet ekkor Szent István király Marco Casagrande által készített szobrának talapzatává avanzsálva (1835), mintegy a hely történetét emlékezetbe idézőt, belekomponálták a Kálváriához vezető stációk sorába. Ugyanekkor épült a Sötétkapu elé a dór oszloppár hordozta „hajlék", Dobó síremléke s a „kőereklyék" számára. 1849ben a Kubinyi-Vahot-féle monográfia képanyagát előkészítendő Varsányi János (1807-1877) rajzolt a helyszínen, lemásolva a vár délkeleti, ún.Varkocs-kapuja körül befalazott feliratos táblákat (VII-lb), megörökítve a késő gótikus szentély délnyugati pillérét (erről eredeti rajza nem maradt fenn), s felmérést, részletrajzokat készített az északkeleti kápolna északi falának belső oldaláról (VH-ía; 2. kép).Tanulságos a „sekrestyéi mosdómedencze" további sorsa: az Ipolyi Arnold (1823—1886) alig másfél évtized múlva zajlott kutatásainál közreműködő Streimmelvöger Rudolf egri építész még a Varsányi által in situ látottakat mérte fel (3. kép), azonban 1929-ben Möller István (1 882-1934) már csak a szamárhátívvel megnyíló, csillagboltozatos fülkezáradék ásatásokból előkerülő töredékes felét rajzolhatta le (5. kép). A fülke feletti vakménnűves falmező rétegkövét az északi várfal koronájából, másodlagos beépítésből bontották ki az 1970-es években. A középkori egri székesegyház teljes területét érintő feltárása 1927-ben, a Szmrecsányi Miklós (1854-1936) hívására Egerbe érkező Möller István szakvéleménye nyomán indult meg. A helyszíni munkálatokat az 1930-as évek elejétől Möller tanítványa, Csemegi József (1909—1963) látta el, aki nemcsak felügyelt, hanem az Érseki Múzeum Lapidáriumának Szmrecsányi Miklós általi (újjá)rendezésével párhuzamosan, az érsek és tudós testvére hathatós támogatásával, a várszékesegyházból előkerülő kőfaragványok feldolgozását is megkezdte, dokumentálta, felmérte, kőtárat rendezett, katalogizált, építéstörténetet írt. Érdeklődésének fókuszában a 12. század és a késő gótika állt, a késő gótikus mű egyetlen, átfogóbb művészettörténeti helyét kereső elemzés is az ő tollából született 1935-ben. Néhány levelet leszámítva, hagyatékának vonatkozó része máig nem került elő, az általa rendezett, utóbb felszámolt kőtár a benne kiállított kulcsfontosságú késő gótikus emlékekkel és azok összefüggéseivel együtt feledésbe merült (7. kép). GOROVE 1828, 2-24; GOROVE 1828/2, 3-28; FEJES 1839; KUBINYI VAHOT 1854; IPOLYI 1865, 95-171; KANDRA 1887, 333-452; KEMÉNY 1889, 596-599; PA TA KI 1934; CSEMEGI 1935, 3-23; SZMRECSÁNYI 1937; BARCSAY AMANT 1938; CSEMEGI 1939; KOZÁK 1963, 119-171; DÉTSHY 1963. 173-199; DÉTSHY 1964, 151-178; DÉTSHY 1964/2, 1-19; KOZÁK 1964, 97-152; MAROSI 1971, 261-291: PATAKI 1972, 59-75; DÉTSHY KOZÁK 1972, 77-159; KOZÁK 1972, 159-170; KOZÁK 1973, 131-158: SUGÁR 1984, 172-274; KOZÁK - SEDIMAYR 1987; LÉNÁRT 1987,431471 ; KOZÁK 1989, 317-375; SZENTESI 1992. 111-117; Estei Hippolit 1992; LÓVÉI 1999, 181-186; MIKÓ 2000, 123-137; RF.RF.CZ - FODOR - SziLASl 2004; HA I ASi 2006. VII-la Rajz a késő gótikus szentély északkeleti kápolnájának belső faltagolásáról Varsányi János (1807-1877), 1849. február 11. Papír, ceruza; 27,3 x 37 cm Felirata: „Tabernaculum, Egerben Szent János temploma ..." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Archaeológiai Bizottság anyaga, K. 1219/33. VII-l.i