Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VI. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 3. A REFORMÁTUSOK - A debreceni oszlopdíszes úrasztali kannák

VI10 községének klenódiuma volt, és Balog Márton bíróságában készült. A község területe később Hajdúnánás birtokába került. GSzB ZOLTAI 1937, 61 ; BOBROVSZKY 1980, 71; TAKÁCS 1988, 49. VI-10 Nagyszalontai Toldi Miklós fedeles kupája Cégénydányádról Georgius Augustin, Nagyszeben, 1604 Aranyozott ezüst trébelt, vésett; m.: 26 cm, talpátm.: 13,5 cm, szájátm. : 8 cm Felirat a kanna testén, a pelikán körül: M. M. 1604; fölötte vésett felirat, körben: „NAGY SZALONTAI TOLDI MIKLÓS ÉS KENDE ERSEBET 1808." Debrecen, Debreceni Református Kollégium Múzeuma, ltsz.: F 1976.6. A kanna talpa profilait, fölötte indás, gyümölcsköteges, maszkos, lambrequines minták, vésett és domborított díszítmények. A száj perem mintái hasonlóak a talp motívumaihoz. Felfelé keskenyedő hengeres testére középen két (kör alakú) antik éremutánzatot helyeztek (görög és római eredetű pénzek alapján készült öntvényeket, egyikük Liviát, Augustus császár feleségét ábrázolja „PIETAS" felirattal, a másik a trónon ülő, jogart és palládiumot tartó Vestát). A füllel ellentétes oldalon kör alakú, fekete zománcos mezőben a református egyházművészet egyik leggyakoribb Krisztus-szimbóluma, a pelikán látható, két fiókájával, amelyeket saját vérével táplál. Az edény füle hermás, billentőjén nyilazó puttó figurája található, míg az általa megcélzott madárnak csak a lábnyomai maradtak meg a fedél közepén. Takács Béla kutatásai szerint Georgius Augustin nagyszebeni ötvös műve, 1604-ből. GSzB Szabolcs-Szatmár megye műemlékei L, 316—317,191 .kép; TAKÁCS 1988,28-30. A debreceni oszlopdíszes urasztali kannák A tekintélyes méretű késő reneszánsz oszlopdíszes úrvacsorai edények a debreceni kézműipar egyik legfontosabb ágazatának csúcsteljesítményei, melyek közép-európai viszonylatban is kiemelkedő értéket képviselnek. Összhatásuk módosítja azt a Debrecenről alkotott képet, amelyet a cifrálkodást tilalmazó, mezővárosi jellegű település ízlésvilágáról ismerünk. A hagyatéki leltárak szerint a lakossági megrendelések ugyanolyan biztos piacot kínáltak az 1557-től már bizonyíthatóan létező ötvös céhnek, mint az országos vásárok, vagy a város közösségi megrendelései, továbbá a török birodalomban minden szinten elvárt ajándékozás. A hímző kultúrával ellentétben a debreceni ötvösséget alig érintették török hatások, sokkal inkább a reneszánsz hagyományok követése, erdélyi és felvidéki, illetve nyugat-európai kapcsolatok a jellemzőek. A hatalmas méretű kannák első két példányát Zólyomi Dávid erdélyi főkapitány rendelte meg 1631-ben, és ajándékozta a seregeit beszállásoló és élelmező cívisek közösségének. A kannák értéke, tekintélyes mérete, reprezentatív jellege a Habsburgokon aratott rakamazi győzelem kivételes történelmi és egyházpolitikai jelentőségét tükrözi. A levelekkel, virágokkal, madarakkal ékesített, kőkockás padlózatú, oszlopcsarnokot ábrázoló első darabokat Szegedi Ötvös Márton alkotta. A városban, különböző debreceni mesterektől összesen nyolc példány maradt ránk, az utolsót 1765-ben készítette Büttösi István. Bobrovszky Ida bibliai szövegrészek és régi építészeti művek elemzésével kísérelte meg a kannák szimbolikájának magyarázatát, majd részletes leírását. Amint megállapítja, a korabeli építészeti szakirodalom szerint a jeruzsálemi templom csarnokait a debreceni edényeken is látható korinthoszi oszlopok tartották, amelyeken a kannákhoz hasonlóan akanthuszlevél- és virágdíszítést alkalmaztak. A protestáns közösségek biblikus megalapozottsága és a „magyarzsidó sorspárhuzam" bőséges régi irodalma alapján egyáltalán nem merész gondolat ezeket az építészeti motívumokat a jeruzsálemi templomra való utalásként értelmezni. Éppen a szóba jöhető bibliai és régi magyar irodalmi példák sokasága miatt azonban kissé erőltetetten hat, ha egyetlen bibliai textusban ismerjük föl a konkrét magyarázatot. Makkai László manierista sajátosságnak tekinti a kódolt üzenetek ábrázolását, például az oszlopokkal együtt is gyakran előforduló verítékes díszítményt, amely szintén konkrét biblikus üzenetet hordoz. GSzB ZOLTAI 1937, 53-57; MAKKAI 1978, 198-203; BOBROVSZKY 1980, 138; P. SZAIAY2001, 165-166, 177-178.