Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - V. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. AZ EVANGÉLIKUSOK
Stupnok progcnitae ex generosa condam domina Petronella Winnei de Zwinniz postquam animam suam moritura Christo Salvatori reddidit anno aetatis suae 27 • die 17 • Iunii Anno 1600." Középütt piros keretben az igazi epitáfium-ábrázolás, amelyben újabb képek jelennek meg. Fölül az Atyaisten, alatta a Szentlélek galambja, alattuk, külön képként, Krisztus a kereszten, mellette Mária és Szent János Evangélista. Ezt a képet Mózes és Keresztelő Szent János veszik közre. (A középső képen is vannak feliratok: az ovális kereten a tetragramma, Mária és Szent János Evangélista feje fölött mondatszalagok.) Alul a feltámadott Krisztus király triumphusa: diadalkocsi, amelyet két bárány húz, kerekeire a négy evangélista neve van írva (,,S. Matthaeus | S.Johannes | Lucas | S. Marcus"). A szekér mögött láncra verve a Halál és a Sátán (mögöttük a Leviathán); a szekér mellett hét bibliai pátriárka, ill. király vonul. (Értelmezése: MEDVECKY Í994, 89-91.) Alul a szokásos epitáfium-kép, az elhunyt és családja: kápolnában h. jobbról térdel Zmeskál és hat fia (három elhunyt), szemben vele a felesége és két leánya. Középütt feliratos táblán az állíttató nyilatkozik meg, majd a gyermekek: „Maritus maestissim(us) I Ineandi hac lacrimas pone monumenta doloris | Affectus reliquos discere lingua nequit. | Liberi lachrimantes I Nos tristi luctu nostrum consummus aeuum | Morte tua mater gaudia nostra iacent | Qvid superest natis charae post funera matris | Asperitas, odium, funera, tristicia." Mindkét szárnyon alul címer látható. Jobbra a férjé, balra a feleségé; fölöttük hosszú versek. A jobb oldali szárnyon alul párbeszéd kezdődik a férj és Echó között („0PHNÍ2AIA | Marki ad unctam habens | Echo | Maritus et Echo"), amely a másik szárnyon ér véget. MÁ GERECZE /905,348. V-25 Krisztus ostorozása 1522; átfestve: 17. és 18. században Fenyőfa, tempera, arany, olaj; 205 x 143 cm; eredeti (átfestett) keretében Restaurálta Endrődi Sebestyén (1910 körül?); parkettázta Németh Gábor (2007), konzerválta és a festett felületeket rögzítette Juhász István (2007). A Krisztus lába alatti tábla igazi palimpsestus. Legalul, egy táblácskán nagyméretű, 1522-es évszám látszik, ezen — átfestésként — háromsoros, erősen töredékes szöveg fut. „Hanc imaginem... 1522 | ...renovavit 16.... I 17..." Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 55.912. A kassai Szent Erzsébet-templomból származó, nagyméretű középkori függőkép mai formájában nehezen értelmezhető roncs. Eredetileg talán epitáfiumnak készült 1522-ben; festője Dürer-metszeteket követett: a rézmetszetú Passió ostorozás-jelenetét (B 8; 1512), és a fametszetes Kis Passióét (B 33). A képet átfestették a 17. században és a 18. században is. A tábla — többszöri, sajnos mindannyiszor dokumentálatlan — 20. századi szondázása során azonban egyértelműen kim V-25 derült, hogy már első átfestése előtt oly mértékben megkophatott a középkori felület, hogy az átfestések esetleges eltávolítása után nem kerülne elő semmi értékelhető, viszont elpusztulna a kép ma még meglévő 17/18. századi állapota. Ezért a mostani beavatkozásnak az volt a célja, hogy a táblát megőrizzük úgy, ahogyan ránk maradt. A tábla közepén magasodik Krisztus oszlophoz kötözött alakja. Jobbról és balról egy-egy hóhérsegéd ütlegeli, a Dürerkompozíciónak megfelelően. Az oszlopra kétfelől boltív nehezedik. Ezt talán a Kis Passió ihlette; itt aranyozott felületek is előbukkantak az átfestések alól. A kép jobb oldalán a hóhér mögül egy zsinóros mentés, kissé pocakos alak szemléli a jelenetet. O 17. századi hozzáadás, a kép átfestésének, átalakításának megrendelője lehet. A táblát a 18. század első felében lemásolták; a valamivel kisebb méretű (137,5 x 116 cm) másolat ma is megvan a kassai Vychodoslovenské múzeumban (ltsz.: S 172; GLATZ 1995,102,51. sz.). Ezen a jelenet élesebben látszik, a formák határozottabb körvonalúak; jelentős különbség, hogy a jobb oldali hóhér hosszú hajat visel. Az eredeti táblát a másolat készítését követően is átfesthették, ezen ugyanis ma ugyanez a hóhér kopasz. Szakálla fölött „gazdátlan", fehér tincsek repkednek a levegőben, az eredeti haj töredékei. MÁ HOFFMANN 1937, 20; R.4DOCSAY 1955, 350; MOJZER 1982, 117., 17. kép; GLATZ 1995,102.
