Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - V. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. AZ EVANGÉLIKUSOK
V-6a A korai kereszténység teológusainak felfogása szerint az Átkelés a Vörös-tengeren a keresztségben való megtisztulás előképe és szimbóluma. E felfogás jól érvényesül a középkor szakrális művészetében: az Exodusnak ezt a jelenetét ilyen értelemben szokták ábrázolni a 12-13. század óta - a Kivonulás könyve 12,15 szövegét követve —, főként a keresztelőkápolnák falképein és a bronz keresztelőmedencék domborművein. E tradíV-6b ció továbbéléséről számos jóval későbbi műalkotás is tanúságot tesz, amint ezt e garnitúra egyik darabja is példázza. A keresztelőkanna gömb alakú edénytestén ugyanis ez az ábrázolás jelenik meg, domborított (trébelt) megmunkálásban. Felépítése, arányai és egyéb díszítményeinek megformálása alapján a kanna a tárgytípus jellegzetes, egyszersmind nagyon igényes, kitűnő kvalitású darabjának minősül. Ugyanez - ha lehet, még inkább — érvényes a garnitúra másik darabjára, a keresztelőtálra, amelynek kerek középső mezőjét sokalakos újszövetségi tárgyú ábrázolás díszíti: Krisztus megkeresztelése, a jobb oldali háttérben Péter jakab és János apostolok elhivatásának jelenetével, amely a Keresztelés-téma egykorú képi feldolgozásain ritkán szerepel. A kompozíció centrumába helyezett kétalakos csoport Krisztus és Keresztelő Szent János — felett a Szentlélek jelképeként ábrázolt galamb, az Atyaisten felhőktől övezett félalakja, valamint lebegő angyalfigurák jelennek meg, írásszalagjukon felirattal: „Diess ist mein lieber Sohn, an dem ich Wohlgefallen hab. Matth. 3.17". A tál öblét négy mondatszalag kereteli, ezeken János evangéliumából, illetve Pál apostol leveleiből vett egy-egy idézet olvasható: „Es Sey denn, das iemand geboren werde aus dem Wasser und Geist. Joh. Cap. 3. V. 5."; „Aber Ihr Seyd abgewaschen, Ihr Seyd gerecht werden. I. Corinth. 6.V. 11."; „Durch das bad der Wiedergeburt und Ernewerung des h. Geistes. Thit. 3.V. 5."; „Dan wie viel Ewer getaufft sind, die haben Christus angezogen. Galatt. 3 V. 27". A tál széles peremét füzérdíszektől és puttófiguráktól övezett négy, ovális alakú dombormű díszíti, ezek az újszövetségi Szentírásból vett alábbi jeleneteket ábrázolják: Krisztus megáldja a gyermekeket (Mt 19,13-15), Fülöp apostol megkeresztek az etióp szerecsenek elöljáróját (ApCsel 8,26), Péter apostol megkereszteli Cornelius századost és háza népét (ApCsel 10,41—48), Pál apostol megkereszteH Lídia bíborárus aszszonyt (ApCsel 16,14-15). A keresztelőgarnitúra 1676-ban került a soproni evangélikus gyülekezet tulajdonába, egy Pozsonyból néhány évvel korábban betelepült jómódú polgár, Gálffy Ádám adományaként. A két darab története, későbbi útja a 20. század elején elvált egymástól. A tál továbbra is eredeti őrzési helyén található, a kanna azonban az 1900 körüli években — máig tisztázatlan körülmények között — magántulajdonba került, majd az 1920-as évek végén vétel útján a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe jutott. Innen vette át és sorolta saját gyűjteményébe az Iparművészeti Múzeum 1936-ban. SzA BUNKER /907,21-22. képpel; GYIMESY Í944,344-351. képpel; Luther 1983, 512, 513. sz.; Barokk és rokokó 1990, 45-46, 1.8, 1.9. sz. V-7 Keszkenő a besztercebányai evangélikus templomból Felső-Magyarország, 17. század közepe Vászon, hímzés; 65 x 65 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum,Textilgyűjtemény, ltsz.: 9209. Fehér vászon, borvörös, zöld, sárga színű selyem-, ezüst és aranyozott ezüstfonalas hímzéssel. Négy sarkában zöld és két borvörös színű, mandorla alakú levélkoszorú. A szemben lévő
