Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - V. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. AZ EVANGÉLIKUSOK
1683-tól haláláig, huszonhét éven át működött szülővárosa, Selmecbánya evangélikus lelkipásztoraként. Művészetpártoló tevékenységének egyetlen ismert, máig fennmaradt „dokumentuma" e különleges jelentőségű ötvösmű, amely — vésett feliratának tanúsága szerint — az ő megrendelésére, a város lutheránus gyülekezete számára készült. A henger alakú edénytest teljes felületét különböző méretű, téglalap alakú mezőkbe komponált vésett ábrázolások töltik ki. Közülük a leghangsúlyosabb és a legnagyobb méretű az a — késő középkori forrásokra és képi előzményekre viszszavezethető — sokalakos kompozíció, amely Krisztus szenvedését és a megváltás gondolatát Luther tanai, s a korai 17. század evangélikus teológusainak felfogása alapján jeleníti meg: középpontban a híveinek üdvéért vérét ontó Krisztus a „misztikus szőlőprésben", akit két oldalt O- illetve Újszövetségi alakok — a Megváltás előhírnökei és tanúi — egy-egy csoportja övez. Az ábrázolás grafikai előképéül a Luther-biblia 1643. évi, nürnbergi kiadásának, az úgynevezett „Kurfurstenbibel"-nek a díszcímlapja — Christian Richter és Johann Dürr rézmetszete — szolgált. E kompozíció a 17. század második felében széles körben vált népszerűvé, átvétele a korszak hazai táblakép-festészetében is kimutatható. Az úrvacsorakanna mestere pontosan, hűen követte az előképet, a címlap kompozíciójától mindössze annyiban tért el, hogy a középmező „Biblia ..."-felirata helyére Selmecbánya kronogramos körirattal övezett címerét véste. A kronogramból az 1685-ös évszám olvasható ki. Az ötvösmű edénytestét további hét vésett ábrázolás díszíti. Ezek egyike sokalakos, nagyméretű jelenet az ószövetségi Jób történetéből, további öt ábrázolás ugyancsak egy-egy bibliai témát dolgoz fel; részint az Ószövetségből - Jákob lajtorjája, Illés mennybevitele —, részint az Apostolok cselekedeteiből, illetve a Jelenések könyvéből: István diakónus megkövezése, János evangélista víziója, Mennyei Jeruzsálem. Ez utóbbiakhoz egy hasonló méretű, sajátos ábrázolás társul, amely egyedülállóan ritka ikonográfiái megoldásnak minősül: Keresztelő János és Luther Márton egymás felé forduló alakjai, ahol a reformátor - baljában a Bibliával, jobbját a mózesi kőtáblákon tartva — mint új törvényadó, Mózes „szerepében" jelenik meg. A jelenetek némelyikéhez egy-egy héber, illetve német nyelvű, ugyancsak vésett felirat tartozik; ezek az ábrázolt cselekmény bibliai forrását tüntetik fel. Az ötvösmű fedelének gombját befoglalt ezüstérc képezi. Mestere, Johann Weidner, nem használt ötvösjegyet; neve kurzívbetűs feliratként a kanna fülén olvasható. Egyéb művei nem ismeretesek. Az úrvacsorakanna a 1 8. század elején — ez idő szerint ismeretlen okból és időpontban — elkerült eredeti rendeltetési és őrzési helyéről. Későbbi történetéről az tudható, hogy 1771-ben a nemeskéri lutheránus gyülekezet vásárolta meg és őrizte 1919-ig. Akkor magántulajdonba került, utóbb, 1927ben vétel útján Delmár Emil birtokába jutott, s tőle vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum 1939-ben. 1979 óta a budapesti Evangélikus Országos Múzeum állandó kiállításán szerepel, a Nemzeti Múzeum tartós kölcsönzéseként. SzA BUNKER 1913, 183-189; SZILÁGYI 1984, 158-162; Barokk és rokokó 1990, 46-47,1.10. sz.; SZILÁGYI 2007, 321-346. V-4 V-4 Úrvacsorakanna 1643-47 között Kívül-belül aranyozott ezüst, trébelt és vésett díszítéssel; ni.: 22 cm, szájátm.: 10,4 cm, talpátm.: 13,9 cm Beütött jegyek a talpon és a fedélen: Besztercebánya: KÓSZEGHY 1936, 51. sz.; Erasmus Bergmann uo. 96. sz. Budapest, Evangélikus Országos Múzeum (a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezet letétje) Kerek, domború talpon hengeres edénytest, tagolt, domború fedél. A kanna testéhez kérdőjel alakú, üreges fül illeszkedik. A fül lent üres pajzsdíszben végződik, a fedél billentője két, három-három volutából álló elem. A kupa kiszélesedő talpát maszkos-kagylós, trébelt ornamentika díszíti. A fedél sima felületeit két szinten növényi díszes, kagylós, trébelt, poncolt sáv tagolja. Az edény testén három ovális mezőben vésett újszövetségi jelenetek láthatók. A mezők hermákkal hangsúlyozott kereteit, illetve a köztük lévő felületet maszkos, csigás mustra borítja. Az 1600 körüli német művészetben kialakult ún. „Ohrmuschenstil" elemeit a rézmetszetes mintalapok tették Európa-szerte ismertté. Ezzel szemben az alakos ábrázolások konzervatívnak mondhatók. Grafikai előképük Georg Pencz (1500—1550) Jézus életét bemutató rézmetszetsorozata volt. A három jelenetet — Jézus születése, Az emmausi vacsora és Jézus lecsendesíti a tengert — feliratok kísérik. A szövegek közül kettő
