Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - V. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. AZ EVANGÉLIKUSOK

AZ EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 2. Az evangélikusok A reformáció lutheri irányzata nemcsak a német anyanyelvű lakosság körében terjedt el, hanem a magyarok és a szlovákok között is, de Erdélyben és a Felföldön - és részben NyugatMagyarországon -jobbára szászok között maradt fenn a 17. században. A katolikus múltból megörökölt középkori templomokban megőrizték a szárnyasoltárokat (pl. Lőcsén, Bártfán, Késmárkon stb.), de zárva tartották őket.Tovább használták a régi textil- és ötvösműveket is. Máig maradtak fenn késő gótikus kelyhek evangélikus egyházközségeknél (Celldömölk, Csönge), de használtak modern, barokk munkákat is, mint például Sopronban, ahol újonnan készült augsburgi ötvösműveket kaptak ajándékba a 17. század végén. A sokszorosított grafika tőlük sem volt idegen; két úrasztali kanna vésett díszítményein is feltűnnek olyan ábrázolások, amelyek illusztrált Bibliákból származnak. V-1 Kehely 1500 körül (?) Aranyozott ezüst, filigrános, áttört és trébelt; m.: 23,2 cm, szájátm.: 10,1 cm, talpátm.: 12,2 cm A talp peremén beütött, elmosódott mesterjegy, egyelőre feloldatlan. Budapest, Evangélikus Országos Múzeum (a Celldömölki Evangélikus Egyházközség letétje) A hatkaréjos, sima peremű talp áttört sávjában virágos-leveles ornamentika. A talp meredeken felnyúló, gazdagon díszített, filigrános-börtüs mezői közül minden második aranyozott. A mezők geometrikus ritmusát a párhuzamosan forrasztott filigrándrótok és a köztük sorjázó gyűrűk adják. A talp mezőit hangsúlyos, vastagabb filigrándrót választja el egymástól, majd erőteljes, ferdén forrasztott pálcatagokkal hangsúlyozott gyűrű zárja le. A szintén hatszögletű száron kissé lapított formájú nódusz emelkedik ki, melyen alulról és felülről hat—hat domborított, kerek levéldísz — köztük az alsók közül három vésett díszú — fogja közre a hatszirmú virág alakú, alig kiemelkedő rotulusokat. A virágok közepe vörös ékkő, négykaréjos alapú foglalatban. A sima, öblös, harang alakú cuppa filigrános-börtüs díszű cuppakosárban ül, melyet áttört, liliomos párta koronáz. A kosár — a talp mezőire rímelve — hat mezőre osztott, geometrikus ritmusú dísze felváltva ellentétes irányba komponált. A kehely egyedülálló a hazai evangélikus emlékanyagban, provenienciája nem ismert. ZZs FABINY 1993, 8. kép. V I V-2 Kehely 16. század eleje Aranyozott ezüst, vésett; m.: 20,8 cm, szájátm.: 9,9 cm, talpátm.: 14,4 cm Vésett felirat a talp egyik karéjában: „IAN SIN WACLAWA MLINARZE ZSSIROKIVLICE" (Jan,Waclaw Mlinár/Molnár Vencel fia a Siroki/Széles utcából) Beütött jegyek a talp feliratos karéján: Prága: ROSENBERG 1911, 4989. sz., és ismeretlen mester jegye (ovális pajzsban „G") Budapest, Evangélikus Országos Múzeum (a Csöngei Evangélikus Egyházközség letétje)