Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - IV. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 1.A KATOLIKUSOK
IV-2 IV-2 A zborói rk. plébániatemplom főoltára (1646) Myskovszky Viktor, 1889 Papír, tinta, akvarell; 686 x 468 mm Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,Tervtár, ltsz.: K 8381 A zborói plébániatemplom főoltárát Rákóczi László (1633— 1664) állíttatta 1646-ban. Rákóczi László Pál fia, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem unokaöccse volt; Bécsben nevelkedett, a család katolikus ágához tartozott.Várad alatt esett el 1664-ben (VÁRKONYI 1990, 369-408). 1646-ban kiskorú volt, így az oltárt nevelői rendelhették. Később sárosi főispán lett, egyik rezidenciáját Zborón tartotta. Az oltárépítmény késő reneszánsz szerkezetű: oszlopos-architrávos, fülkéket magába záró, több emeletes építmény, amelynek díszítésében a kissé régies veretdísz dominál. Felépítése, részletmegoldásai nemcsak a katolikus vagy evangélikus oltárépítményekkel rokonítják, hanem az igényes evangélikus epitáfiumokkal is, például Sophia Hirscher (1609), vagy Mathias Rombauer (1640) lőcsei epitáfiumaival (LUDIKOVÁ - MIKÓ - PÁLFFY 2006, 362-364, 385-386). Az építészeti formula - az oszlopos, emeltes oltár — teljesen általános. Az oltár közepén, aranyháttér előtt Antiochiai Szent Margit figurája áll, körben a magyar szentek is megjelennek (GALAVICS 1973, 73). Myskovszky rajza - mint mindig — ezúttal is idealizált. MA GERECZI /905,356. IV-3 Szent Rókus és Szent Sebestyén Magyarországi (pest-budai?) festő, 17. század vége Fa, olaj; mindkettő 118 x 49,5 cm Szt. Rókus felirata: „S: ROCHE. ORA PRO NOBIS", Szt. Sebestyén felirata: „S SEBASTIANE. ORA PRO NOBIS" Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 55.969.1-2. Sem a képek származásáról, sem múzeumba kerülésük körülményeiről nem áll rendelkezésre adat. Nemcsak eredetüket nem ismerjük, de archaikus stílusjegyeik még 17. századon belüli elhelyezésüket is megnehezítik. Az íves záródású fatáblák mindenesetre önálló darabokként lehettek funkcióban: erre utal az élek kiképzése, s hogy a kompozíciók festett kereteléssel záródnak, illetve az, hogy a mondatszalagok a szélekig futnak, a táblák festésekor tehát nem számoltak keretbe foglalással. A faerezetet helyenként láttató vékony alapozás, a keményen kontúros, markáns festésmód, valamint a formai ügyetlenségek ellenére is igen hatásos, erőteljes látvány olyan mesterember-festő munkájára vall, akinek művészi gyakorlottsága valószínűleg elsősorban cégérek, festett templomi zászlók, berendezések kivitelezésére terjedt ki. A pestis ellen oltalmazó két szent ábrázolása eredetileg talán egy kápolna oldalfalán keltette a fülkemélyedésbe helyezett szobor látszatát. Hogy ez helyileg hol lehetett, arra a képek csaknem teljesen egyező, oltárképbe komponált másolata alapján próbálunk következtetni. Ez Pest és Buda látképével a háttérben ábrázolja Rókust és Sebestyént, fent a Szentháromsággal, valamint az ugyancsak pestis-szentként tisztelt Szent Rozália, illetve a közbenjáróként megjelenő Mária alakjával (BudapestiTörténeti Múzeum, Fővárosi Képtár, ltsz.: 1.818; olaj, vászon 186 x 120 cm. Első közlése: JAJCZAY 1936, 159-162, XXIV. t.). A jobb alsó sarokban elhelyezett Sőtér-címeren kívül a városlátkép is amellett szól, hogy az oltárkép Sőtér Ferenc Pest megyei birtokos megrendelésére készült (esetleg fogadalomból), aki 1692-1702-ig Pest vármegye alispánja volt, de már 1689-től helyettes alispánként szolgált a vármegyében. Ez magyarázza, miért került Pest-Buda ábrázolása a háttérbe, ami mindent összevetve az oltárkép, s a tőle nem független két fatábla eredetét erre a területre jelöli ki. Alátámasztja a feltevést az oltárkép múzeumba kerülését kísérő adat is, miszerint a festmény 18781883 táján egy pesti bútorkereskedőtől került későbbi tulajdonosához (ld. a kép megszerzésének aktáit a Budapesti Történeti Múzeumban, 154825/1908. irattári számon). Amely származással kapcsolatban tán nem érdektelen megjegyezni, hogy ezek azok az évek, amikor a Schulek-féle átépítéshez kötődően lecserélődik és többé-kevésbé szétszóródik a budai Nagyboldogasszony-templom csak részben ismert barokk berendezése. A fatáblákon látható Rókus és Sebestyén hű megfelelője az oltárképen lévőknek. Ábrázolásuk a két változaton nemcsak kompozícióban és a főbb elemekben azonos, de megegyezik a néhol igen sajátságos részletekben, valamint a figurák erőteljes formaadásában is. Ez annyit jelent, hogy vagy volt az ábrázolásoknak egy közös, helyben lévő festett (!) előképük, vagy pedig arra kell gondolnunk, hogy az oltárkép alkotója a fára festett szentek ismeretében, azokat másolva
