Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - Ferenczffy Lőrinc és Elias Berger tervezett magyar története

ronázását ünnepelte, amelyben tíz magyar királyné példáját mutatta be. A könyvet Ferenczffy Lőrinc betűivel nyomtatták, a címlap díszes rézmetszetű keretét felhasználták még Pázmánynak a bécsi Gelbhaar-nyomdában készült Vindiciae ecdesiasticae című művének (RMK III 1287) bizonyos példányainál is. A rézlemez feltehetően Ferenczffy készletéhez tartozott. DZ RMKIU, 1518; HOLL 1980. 11-43 Révay Péter könyve a Szent Koronáról Petrus de Rewa: De Sacrae Coronae Regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna annos ultra DC clarissimae Augsburg, Christoph Mang, 1613 Papír; foil. [4], 100, [2], 1 rézmetszettel; 4° 17. századi vaknyomásos pergamenkötésben. Az első előzéklevél rectóján a szerző dedikációja Melchior Khlesl bécsi érsek számára. Jankovich Miklós könyvtárából. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, RMK III, 1 118, 1. példány. Révay Péter (1568—1622) koronaőr könyve a magyarság hatszáz éves történelmét foglalja össze az általa fenséges, isteni és csodatévő jelzőkkel illetett Szent Korona történetének elbeszélésén keresztül. Révay az 1613-as kiadás után tovább dolgozott a művön, a kiegészített kézirat azonban csak jóval a szerző halála után, 1659-ben jelent meg, De monarchia et sacra corona regni Hungariae... címen. A kisebb terjedelmű 1613-as mű egyrészt magyar forrásokból,Thuróczy, Bonfini, Mossóczy Zakariás krónikáiból és a korona őrzésével össze11-43 .üfliggő néhány oklevélből merített, továbbá számos, Révay által a mű 38. oldalán gondosan felsorolt külföldi szerző írásaira támaszkodott. Bár a Wolfgang Kilian augsburgi mester által készített rézmetszet a Szent Korona hűséges bemutatására törekedett, a kép csupán nagy vonalakban követi a valóságot. Ennek ellenére egészen a 18. század végéig, a II. Lipót koronázását követően készült első, valóban hiteles ábrázolások megjelenéséig a Révay könyvében található metszet határozta meg a magyar királyi korona ikonográfiáját. A Thurzó György nádornak ajánlott könyv utolsó lapjain a szerző közölte a mű létrejöttét ösztönző két tudós, Jeszenszky János és Elias Berger üdvözlő leveleit is. TÁ RMK III, 1118; BONIS 1981, 43-61. 11-44 III. Ferdinánd magyar király képmása Justus Sustermans (1597 — 1681) és műhelye, 1626 Vászon, olaj; 201 x 126 cm A kép hátára írt és a 19. századi dublírvásznon részlegesen és halványan átütő felirat III. Ferdinánd címei és életkora mellett feltünteti a megfestés idejét, amiből az évszám vége: XXVI, valamint a XIII MENSIS JANVARII vehető ki. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 92.20 M. Ferdinánd Habsburg főherceget (1608—1657) a Sopronba összehívott országgyűlés 1625 novemberében választotta meg magyar királlyá. A ferences templomban december elején megtartott koronázás Carlo Caraffa nuncius leírása szerint a magyar címer színeinek megfelelő heraldikai pompával zajlott. A templombelsőt vörös, fehér és zöld színbe öltöztették, s a ceremónián maga a leendő uralkodó is heraldikai (ezüstvörös) színösszeállítású magyar ruhában jelent meg. Ezt viseli a portrén, amiről az augsburgi Wolfgang Kilian 1627 körül egy, az eseményt közzétévő metszetet is készített. Az ábrázolás voltaképp az ifjú király első hivatalos képmása, egyúttal pedig a koronázási alkalom dokumentuma is. Annak tekinthető a magyar Szent Korona tárgyhű, legfőképp színeiben is pontos ábrázolása miatt. Az akkor ismert és másolt metszetek (Lucas Kilian: II. Mátyás koronázási díszben, 1610; Révay Péter koronaőr 1613-ban kiadott De Sacra? Coronœ... című művének Wolfgang Kiliántól való címképmetszete) egyfelől lényeges részletekben térnek el a valóságtól (ld. pl. az 1613as ábrázoláson a korona abroncsán látható antik éremsort) másfelől pedig színbeli jellemzők közvetítésére nem alkalmasak. Ezért feltételezhető, hogy a festett korona színhelyes leképezése autopszia alapján történt. Ami csak úgy lehetséges, ha a festő maga is jelen volt az eseményen, hiszen a korona mint nem „nyilvános" tárgy kizárólag a ceremónia alkalmával volt látható. A Mediciek udvari művésze, az antwerpeni Justus Sustermans, aki több itáliai hercegségben is dolgozott, valóban tartott fenn kapcsolatot a bécsi udvarral. 1622-ben személyesen mutatta be Bécsben II. Ferdinánd császárnak jegyese, Eleonóra Gonzaga mantovai hercegnő portréját, majd 1623/24-