Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - A Mátyás-kultusz emlékei

II-27a II-27a művészeti Múzeumba kerültek. 1968-ban a teljes kódex drasztikus restauráláson ment keresztül: eredeti bőrkötését modernre cserélték, hiányzó és sérült lapjait rizspapírral pótolták, széleit pedig egyenesre, egységes méretűre vágták, számos rajzot és szöveget csonkolva ezáltal. A restaurálás előtt készült mikrofilmen még pontosan kivehető, kétféle 16. századi lapszámozás alapján ugyanakkor úgy tűnik, a kötetet már korábban is átrendezhették (KOLB 1988, 134,4. és 5.jegyzet). 2007-ben a kódex oldalait megtisztították, utólagos, historizáló kötését lecserélték, lapjait azonban az 1968-as restauráláskor kialakult sorrendben hagyták. A kódex szinte valamennyi oldalán tollal és tintával, helyenként vörös krétával megrajzolt, a 15-16. század fordulójának reneszánsz vázlatkönyveiből ismert figurális, építészeti és ornamentális motívumok sorakoznak (LEONCINI 1993, 48—52). A lapok verzóin Antonio Tebaldeo, Nicoló da Correggio és Jacopo Sannazaro versei, Urbano Bolzanio latin nyelvű görög nyelvtanából egy latin és görög ábécé, valamint egy terjedelmes építészeti traktátus szövege olvasható (ff. 97V— 164v). Ez utóbbiból fakad a kódex kitüntetett jelentősége, hiszen az építészeti rajzok és szövegrészek Francesco di Giorgio Martini építészeti értekezésének ma ismert legkorábbi változatát őrzik (Azzi VlSENTINI 1975; KOLB 1988). ATrattato I-et megelőző, az építész 1460 körüli vázlatáról másolatot készítő Angelo Cortivo a matematikus Luca Paccioli vagy a humanista Urbano Bolzanio révén juthatott a prototraktátushoz (MUSSINI 2003, 152-153), de a 30. levél egy későbbi bejegyzése alapján az sem lehetetlen, hogy korábban Urbmóban Francesco di Giorgióval személyes ismeretségbe is került (Ferrara 2003, 222). A lapok hátoldaláról 1914-ben leválasztott, jobbára színezett tollrajzok, fa- és rézmetszetek csak utólag kerültek a kódexbe. Az építészeti részletek, perspektíva-tanulmányok mellett túlnyomó többségében ornamentális metszetek és rajzok jellegzetes műhelyhulladékok. A jobbára töredékes, körbevágott, a többszöri másolás során a korabeli gyakorlat szerint a kontúrjaik mentén kilyuggatott vagy átnyomott, erősen megrongálódott lapokat talán egy gyűjtő ragasztotta a kéziratba. Hasonlóan a kódexben található ornamentális rajzokhoz, ezek is a 16. századi Velencében népszerű, közel-keleti maureszkek bonyolult szalagfonatos és indadíszes motívumait variálják. A legkorábbiak az észak-itáliai f Mester néhány centis rézmetszetei 1520—1525 tájáról (AGGHÁZY 1949; BYRNE 1980). A festők, fémművesek, ötvösök, intarziakészítők, könyvkötők és textilfestők között egyaránt népszerű mintalapokról az 1 530-as években számos fametszet másolat készült.Velencében elsőként a metszet- és könyvkiadó, Giovanni Andrea Vavassore, majd Nicoló Zoppino használták fel a motívumait, de Francesco Pellegrino, Peter Flötner és Hieronimus Cock kiadványainak köszönhetően szinte egy időben jelentek meg északon is (BERLINER 1926— 1921, 34-38, 79-97'. tábla). Bár a budapesti fametszetek további levonatait nem ismerjük, az 1530-as évek velencei mintalapjaival rokon motívumaik és stílusuk alapján a kiadó Vavassore köréből származhatnak (AGGHÁZY 1952). KZ HENSZLMANN 1861; ZAMBRA 1914; MEDER 1923,226, 83-84. kép; DINSMOOR 1942, 61-62,36. sz.; AGGHÁZY 1949; AGGHÁZY 1952; FENYŐ 1965, 22; SCAGLIA 1970, 15, 17, 21. jegyzet; HORVÁTH 1912-1913; Azzi VlSENTINI 1915, 139-145; ScAGUA 1916,143, 4.sz.; BYRNE 1980; HORVÁTH 1986, 81,96; FEUER-TÓTH 1988, 99-113; KOLB 1988, 325-159; SCAGLIA 2992,201-202,274-276; LEONCIN1 1993; Sima 1993, 370-372 (MussiNl); BlFFl 1991, 531-600; HAJNÓCZI 2002, 91-102; MussiNl 2003, 1. kötet, 115-125; Ferrara 2003, 51. sz. (CERIANA) II-27a Hunyadi Mátyás portréérme Itáliai éremművész, 16. század Bronz (öntött); átm.: 52 mm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Eremtár, ltsz.: 147/885-50.