Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

MIKÓ ÁRPÁD: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16—17. század)

Ismeretlen olasz szobrász: Mátyás király és Beatrix királyné képmásai, 1480—1490 Budapest, Szépművészeti Múzeum gigfutó másik műfaj. Thuróczy János krónikája — amely Mátyás király megbízásából jelent meg 1488-ban — volt az a késő középkori munka hazánkban, amelyet a királyok képmásai és sokfigurás, mozgalmas jelenetek díszítettek. Ezt követően a 16. században többször is napvilágot láttak a magyar történelmet bemutató könyvek, de csak ritkán illusztrálták őket. A legfontosabb Antonio Bonfmi nagy művének (a magyar történelem egészét feldolgozó Rerum Ungaricarum decadesnek) bázeli, német nyelvű kiadása, amelyet változatos fametszet-kompozíciók kísérnek. Heltai Gáspár magyar nyelvű Bonfini-átdolgozását egyedül Mátyás király képe díszíti (Kolozsvár, 1575). Csupán a 17. század elején merült fel Magyarországon illusztrációkkal kísért, új magyar történelemi munka kiadása. Ferenczffy Lőrinc királyi titkár kezdeményezte egy ilyen mű megalkotását: a szöveget Elias Berger udvari történetíró állította elő, a narratív ábrázolásokat — zömmel csatajeleneteket — Isaac Maior, a királyképmásokat egy másik, a királyi udvar körül működő mester alkotta. E királyképeket felhasználva jelentette meg később, 1664-ben Nádasdy Ferenc országbíró a Mausoleumot, amely a magyar uralkodók kanonikus ábrázolásait hosszú időre meghatározta. A csataképek zöme a 20. századig kiadatlan maradt; napjainkig megőrződtek rézdúcaik is. A világi festészetnek — a külön tárgyalandó portrékat leszámítva — nem sok emléke maradt fenn Magyarországon a 16-17. századból. Különleges a magyar szent királyok sorozata: Szent István, Szent Imre és Szent László, mindegyik külön táblán. Rendeltetésük bizonytalan, de a 17. század első felében van példa arra (nemcsak katolikus körökben), hogy a szent királyok testesítik meg a magyar tradíciót. Még rejtélyesebb a Szent Koronát és országai címereit bemutató tábla hajdani rendeltetése, amelynek több példánya is ránk maradt. A korszakban rendkívül eleven a Mátyás-tradíció, a nagy király dicsőséges emlékének tanúiként jelennek meg Mátyás és Beatrix híres márvány-képmásai, amelyek 1572-től a Habsburgok gyűjteményeihez tartoztak. Itt szerepel az Esterházy-kincstár ún. Mátyás-gyűrűje is, amely a 16. század második felében készült. Se szeri, se száma a nagy uralkodó személyével kapcsolatba hozott műtárgyaknak. A sor megszakítatlanul fut szinte napjainkig. A híres Zichy-kódexet, egy 15—16. századi itáliai reneszánsz építészeti traktátust Mátyás építészének műve-