Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

FARBAKY PÉTER, MIKÓ ÁRPÁD, SPEKNER ENIKŐ, SZOVÁK KORNÉL, TRINGLI ISTVÁN, VÉGH ANDRÁS: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a magyar királyi udvarban (1458-1490)

Mátyás küzdelme Corvin János trónörökléséért Mátyásnak egyik házasságából sem származott törvényes örököse. Egyetlen gyermeke, Corvin János házasságon kívül született, az osztrák Barbara Edelpöcktől 1473. április 2-án. A király természetes fiának előkelő rangjáról címek és birtokok adományozásával már 1479 előtt gondoskodott. Létrehozta számára az addig, de később sem létezett liptói hercegséget, és 1482-ben neki adományozta a hunyadvári uradalommal együtt nagyapja hunyadi grófi címét is. Mátyás uralkodása utolsó öt-hat évében bel- és külpolitikáját kizárólag a Hunyadi-dinasztia megalapításának szentelte. A koronára szállt birtokokat olykor még önkényesen is fiának jutatta. A herceg 1490-re a leggazdagabb és legtekintélyesebb birtokos lett a magyar főnemesek között. Bonfmi szerint a király bevonta őt a kormányzás mindennapos dolgaiba és ünnepélyes eseményeibe, hogy mindenki a jövendő uralkodót tisztelje fiában. Gazdag és Corvin János képmása, 1489 körül München, Bayerische Staatsgetnaltieoalcrie rangos házasságot tervezett számára a milánói herceg húgával, Bianca Maria Sforzával. A királyfi részt vett AlsóAusztria elfoglalásában, diadalmas bevonulása apja oldalán Bécsbe és Bécsújhelyre III. Frigyes császár számára is nyilvánvalóvá tette jelöltségét a magyar trónra. Mátyás megszerezte fiának a hatalmas sziléziai hercegségeket, Troppaut és Glogaut is, hogy elősegítse cseh trónutódlását. Itthon a főpapok, főurak, a városok és a királyi várak kapitányainak esküjét vette, hogy halála után a herceget királlyá választják, de Beatrix és főleg a főpapok, valamint jó néhány báró ellenállása miatt nem sikerült őt királlyá koronáztatnia. Fia törvénytelen származásán az sem segített, hogy utolsó budai tartózkodásakor — már nagy betegen - átadta neki Budát, Visegrádot és más királyi várakat, a Szent Koronát, a kincstárt és a Corvina Könyvtárat. I. Mátyás király 1490. április 6-án Bécsben úgy halt meg, hogy sem az ország, sem a fia sorsát nem tudta megnyugtatóan elrendezni. Harc a trónért — jelöltek és önjelöltek A király várható, de mégis meglepetésszerű elvesztése után az országon felelem és zavarodottság lett úrrá. Ezt csak fokozta a trónra jelentkezők nagy száma: a Hunyadi családból Corvin János, a Habsburgoktól III. Frigyes fia, Miksa német-római király, a Jagelló-házból ketten is, Ulászló cseh király és öccse, János Albert lengyel herceg pályáztak Mátyás örökségére. A kevés támogatottságot élvező, ezért fegyveresen fellépő Corvin Jánosnak az esélye a csonthegyi ütközetben elszenvedett veresége után végképp elszállt. A királyválasztó országgyűlés ezután egyhangúlag Ulászlót választotta királlyá, miután az elnyerte Beatrix királyné támogatását, akinek házasságot ígért. A cseh uralkodó a farkashidai egyezségben fogadta el a választási feltételeket, majd 1490 szeptemberében koronázták magyar királlyá Székesfehérváron. A másik két trónkövetelővel, a nyugatról támadó Miksával és az északkeletről betörő János Alberttel több mint egy évig tartó, kétfrontos harcot kellett vívnia királysága megtartásáért. A Habsburgokkal 1491 novemberében megkötött pozsonyi béke és a János Albert seregét megsemmisítő, Eperjes melletti véres csata zárta le a Mátyás örökségéért vívott majd kétéves küzdelmet. II. Ulászló (1490-1516) és ezzel a Jagelló-dinasztia uralma megszilárdult.