Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA
158. Zichy Mihály: Színházi függöny terve, 1869 Kat. 151. 159. Zichy Mihály: Díszszemle az Anyicskov-palota előtt, 1870 Kat. 152, 160. Zichy Mihály: Ünnepi színielőadás I. Vilmos tiszteletére Szentpétervárott a Mihajlov-palotában, 1873 Kat. 163 a kiváló, akkortájt udvari művész Mihail Zichyt, [...] de másként fogalmazva David Boucher-ről mondott szavait kijelenthetjük, hogy »N' est pas Zichy qui vent« [nem mindenkinek adatik meg, hogy Zichy legyen], és ha Théophile Gautier túlságosan is magasztalta a tündöklő magyart, [...] az vitathatatlanul a 19. század közepének egyik legcsodálatosabb virtuóza marad. Zichy éppen mesterség tekintetében nem marad el sem Boucher, sem Fragonard mögött. 21 Benua véleménye szerint Zichy hatása bizonyos mértékben érződik Lanszere 22 és Bakszt 23 korai munkásságán. Ötven évvel Pétervárra való megérkezése után Zichy megkapta a hivatalos elismerést is: 1898. február 23-án a Művészeti Akadémia közgyűlésén az akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Az orosz kultúrához fűződő elválaszthatatlan kapcsolat fedezhető fel Zichy színház iránti érdeklődésében is. Gyakran látogatta az Alekszandrijszkij Színházat, sok művészt ismert, köztük Vaszilij Szamojlovot és Pjotr Karatügint is, akinek a portréját az 1850-es években készítette el. Éppen Zichytől származott az ötlet, hogy Szamojlov művészi pályafutásának 50. évfordulója alkalmából, 1884-ben rendezzenek jubileumi ünnepséget. A színház iránti érdeklődése nem korlátozódott a színészekkel kialakított barátságra, arcképük elkészítésére. A tifliszi színházban rendezett élőképek óta ábrándozott önálló színházi munkáról. Elképzelhető, hogy ezen óhajával függött össze az Ermitázs Színházának vezetőjéhez intézett kérvénye, hogy engedtessék meg neki rajzok készítése az előadásokról. Egyik vázlatfüzetét majdnem teljes egészében megtöltik a Borisz cár 1889. január 31-i és február 2-i előadásának rajzai. Zichy olyan tökéletesen mutatja be az egész drámát a felvonások váltakozásától kezdve a cselekmény helyszínén, a szereplők és a jelmezek leírásán át az egyes, részletesen bemutatott jelenetekig és a vázlatokat kísérő szövegekig, hogy a rajzok részletes librettóként is felhasználhatók. Zichy rajzai alapján az egész előadást rekonstruálni lehet abban a formában, ahogyan azt a 19. században játszották. Nem kevésbé érdekesek Zichynek azok a rajzai, amelyeket a Konsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg fordításában színre vitt Shakespeare-dráma, a Hamlet próbáin készített. A darab premierjén 1901-ben maga a nagyherceg játszotta a főszerepet.
