Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA

egyik, segítségért hozzá forduló, de őt erősen zavaró szlávra. Nincs-e rejtett üzenet ebben a nem éppen jól sikerült rajzban? A mű megtekintése után az uralkodó elégedetlen arckifejezéssel azt mondta: »Jobb lenne, ha a művész az én helyemen valaki mást ábrázolt volna azok közül.« De kit? Napóleont vagy Palmerstont? Valóban, nem ok nélkül tartunk attól, hogy »azok« közül valaki végül felszabadítja a szlávokat a török elnyomás alól. Marija Nyikolajevna nagyhercegnő megkérdezte az édesapját, nem szándékozik-e megvásárolni a képet, és mit mondjon a nevében a művésznek. »Mondja meg neki, hogy foglalkozzék valami hasznosabb dologgal!« Nem tudtam magamban tartani egy megjegyzést, és önkéntelenül, de elég hangosan azt mondtam: »De se non e vero, e ben trovato (Ha ez így nem is igaz, mégis jó ötlet)«, mire a trónörökös egy dühös pillantással megállított, ám az uralkodó nem szólt egy szót sem."

3 Mindkét rajz kompozíciója laza, nem kifejező, nem váltotta be a művésznek a legmagasabb helyről érkező elismeréssel kapcsolatos reményeit. Ráadásul a témáját a krími háború sikertelensége miatt a cár a neki tett célzásként értelmezhette. Annak ellenére, hogy az uralkodó egyértelműen kinyilvánította nemtetszését „a von Zichy által az Uralkodó Cárnak felajánlott vázlattal kapcsolatban, amely Őfelségét a keleti keresztények felszabadítójának ábrázolja", a művet megőrzésre átadták az Ermitázsnak.

4 I. Miklós halála után Zichy - immár az új uralkodó tiszteletére - a Felhívás a néphez 1855-ben című olajfestményén dolgozott, amelynek központi figurája, II. Sándor zászlaja alá hívja a népet, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Az új uralkodónál az ehhez hasonló művek kedvező fogadtatásra találtak. 139, Zichy Mihály: Tábornok indulás előtt, 1853 Kat. 58. 140. Zichy Mihály: Tábornok elalvás előtt, 1853 Kat. 59.