Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER

portentumnak,

65 és így kell értelmeznünk a „tehetségével mindig kitörőben levő kráter" jellemzést. A sokat idézett monstre de génie kifejezés mintha az előző évi Doré-cikk óta egy árnyalatnyit változott volna. Míg Dórénál a benne megbúvó, kibontakozásra váró monstre de gén/e-ről mint lehetőségről volt szó, Zichynél már a művész maga a monstre de génie. A kifejezés értelmezésének nehézségére rávilágít, hogy Gautier magyarázatul hozzátette: „úgy, mint Gustave Doré". Feltételezte hát, hogy olvasói ismerik Dóréval kapcsolatos álláspontját, és annak ismeretében értik majd Zichyről adott jellemzését. Hogy Gautier Dóréval kapcsolatos megállapítása később is széles körben elterjedt lehetett, bizonyítja, hogy Jules-Antoine Castagnary 1866-ban Salonjában már így hivatkozott rá: „Hogy Gustave Doré vajon egy «monstre de génie«-e, ahogyan Théophile Gautier feltételezi, vagy inkább paravánfestő, ahogy én gondolom, [...] nem sokat számít".

66 Gautier tehát Doré mellé helyezte a magyar festőt, s mindkettőben a romantika képviselőjét látta meg. „Zichy egyike a legbámulatosabb művészegyéniségeknek azok közül, akikkel 1830 óta, a művészet eme forduló korszaka óta találkoztunk."

67 De más is rokoníthatta a szemében a két művészt. Bár grafikáin ez nem látszott, Zichy maga is félig autodidakta volt. Nem tudjuk, vajon Gautier iátott-e Zichynél festményeket. Ha nem is látott olajfestményt tőle, bizonyára tudott arról, hogy Zichy is, miként Doré, festőként szeretett volna érvényesülni. Gautier Doré festői működése kapcsán megjegyezte, hogy csak az foglalkozhat a festészettel, akinek van rá pénze és ideje, aki nem kénytelen a megrendelők, az aktuális ízlés, a zsűrik kénye-kedve szerint dolgozni, aki ezektől független, mert már kivívta függetlenségét, visszavásárolta szabadságát.

68 Ez a megállapítás Zichyre vonatkoztatva próféciának tűnik, de kihallani belőle Gautier saját keserűségét is, hiszen a napi munka, a kritikák tömege őt magát is akadályozta irodalmi munkásságának kibontakoztatásában. Gautier művészi és emberi közösséget látott Doré és Zichy között, és talán magát is „lelki testvérüknek" érezte. Irodalmárként és művészetkritikusként osztotta e két barátja ízlését és preferenciáit, irodalmi, történelmi korokból származó témákat maga is virtuóz technikával (az ő esetében szavakkal) szarkasztikusan adott vissza. Kötöttségeik, munkakényszerük, a grand arf-hoz való viszonyuk rokonította őt velük. Mindhárman „aprópénzre váltották" tehetségüket, miközben magasztos, nagy célok lebegtek a szemük előtt. Zichy a cár szolgálatába igyekezett, az apolitikus Gautier a második császárság hivatalos lapjának, a Moniteur Universelnek dolgozott, Sem Zichynek, sem Dórénak nem sikerült festőként elismerést szereznie, s mindketten „csupán" zseniális rajzolóként vonultak be a köztudatba. Gautier sem került be a francia „halhatatlanok" közé, háromszori próbálkozásra sem teljesült nagy vágya, az akadémikusi cím megszerzése (1856, 1868, 1869), s az utókor szemében irodalmi munkássága eltörpül kritikai tevékenysége mellett. Gautier Zichyről írt lelkes beszámolóját két részben közölte a Journal de Saint-Pétersbourg,

59 és vele kb. egy időben Gautier lapja, a párizsi L'Artiste.

70 Noha az újabb kutatások szerint Zichy 1859 májusában történt cári udvari festővé való kinevezése és Gautier elismerése között nincsen kimutatható kapcsolat, Zichy mégis Gautier szentpétervári megjelenéséhez kötötte sorsának szerencsés alakulását. Egy levelében Zichy hálásan köszönte meg Gautier segítségét: „Hallatlan fáradozások után, ha Ön nem érkezett volna Szentpétervárra, talán még mindig a nyomor ellen küzdenek."

71 A kissé túlzó megállapítást nyilván az udvariasság, sőt, a jó barát iránti figyelmesség diktálta, de alapot adott annak az egyébként kézenfekvő következtetésnek, hogy Gautier barátsága és megbecsülése segítette Zichy szentpétervári érvényesülését. Gautier 1859 márciusában kénytelen volt visszatérni Párizsba, mivel szabadsága a Moniteur-né\ letelt. A Trésor d'art de la Russie ancienne et moderne munkálatait azonban távolról sem fejezte be, így 1859 nyarán fia, Théophile Gautier fils ment vissza helyette Szentpétervárra, hogy sürgesse Richebourg-t és van Raay-t. Zichyvel azt közölte, hogy apja a következő nyáron, 1860-ra tervezi következő szentpétervári Párizs-Szentpétervár - 1859-1862