Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
„Un monstre de génie" • Zichy Mihály és Théophile Gautier FÖLDI ESZTER
Megismerkedésük estéjén Zichy a híres vendég iránti előzékenységből és talán a kitüntető figyelemért cserébe Gautier egy ismert novellájához, Le roi Candaule-noz (1844) készített illusztrációt. Gautier el volt ragadtatva új ismerősétől, és a szimpátia kölcsönös lehetett, mivel Zichy már másnap meghívta műtermébe a francia kritikust, hogy az műveit jobban megismerhesse. Gautier a pétervári közlekedési vagy lakberendezési szokások szórakoztató leírása mellett részletesen bemutatta Zichy műtermét. A falakon a péntekiek pasztell portréin kívül ismert festmények metszetmásolatai függtek: Kaulbach két műve, a Hunok csatája (77. kép) és a Jeruzsálem pusztulása (28. kép), Horace Vernet-től Smala bevétele, valamint Paul Delaroche-nak két legismertebb műve, az Hémicycle és a Guise herceg halála. (78. kép) Bár Gautier ifjú korában élesen kritizálta Delaroche művészetét, 1857-ben azonban, a festő halála után rendezett retrospektív kiállítása kapcsán részben visszakozott, és éppen e két művet, a Guise herceg halálát és különösen az Hémicycle Henriquel-Dupont-féle metszetváltozatát dicsérte, amely Zichy műtermében is függött. 41 84. Zichy Mihály: Olvasó nő, 1867 Kat. 141. 85. Zichy Mihály: Barátnők, 1875 Kat. 174. 86. Zichy Mihály: Barátnők, 1875 Kat. 175. Zichy éppen egy Werther öngyilkosságát ábrázoló nagy tusrajzon dolgozott, amikor Gautier nála járt. A mű sajnos elveszett, de egy Beggrov kiadásában megjelent fotó-műlap alapján - mely fennmaradt a művész hagyatékában - képet alkothatunk róla. (79. kép) A Werther-ra\z után három akvarell állatcsendéletről számolt be, amelyeket Delacroix ós Ismert állatfestők, Jadin és Barye műveihez hasonlított. Belemerülve a részletekbe, a halott állatok megmerevedett fintoraiból egész kis jellemrajzot kerekített róluk. Ezután Zichyt mint történeti festőt mutatta be, s leírta azokat a tollrajzokat, amelyek „a régi Moszkva háborús küzdelmeit és a kereszténységnek bevezetését Oroszországba ábrázolják". 42 Ezeket a kompozíciókat Kaulbach, Overbeck és Cornelius művészetéhez hasonlította, és egyben javaslatot is tett ilyen jellegű kompozíciók freskóként való felhasználására. Nem tudjuk pontosan, mely rajzokat látta Gautier, de lehetséges, hogy az Igor-ének négy, 1854-ben készült litográfiájának eredeti kompozíciói voltak azok. (80-83. kép) A történeti rajzok szigorúságával szembeállította „a legkönnyedebb, játékos képzelőtehetség kék semmiségbe tűnő, szinte lehetetlen szerelmi álomlátását". Elképzelhető, hogy megjegyzése egy erotikus rajzra utalt, ami nem kizárt, hiszen 1855-től készített dessin grivois (pajzán rajz) néven említett kompozíciókat. 43 Későbbi hasonló művei alapján érthető, hogy Gautier épp Watteau és Boucher művészetének könnyedségét látta Zichy e rajzaiban. (84-86. kép) Úgy tűnik, Gautier Zichy tehetségének sokféleségét azzal is akarta érzékeltetni, hogy a műveket egymás ellentételezéseként sorolta fel. A rokokó szabadosságát idéző lap után egy sötét, titokzatos kompozíciót elemzett, amely talán a legnagyobb hatást gyakorolta rá a műteremben: a Sírrablókat. (87. kép)
