Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA
67. Peter Paul Rubens: A háború borzalmai, 1637-1638 / 1830 Musée de Peinture et Sculpture. Paris, 1830. Zichy Mihály hagyatékából. Kat. 313. jelentésének közvetítésében és népszerűsítésében a pátoszmintáknak jutott a legfontosabb szerep. A kritikus finnyásán a hatásvadászatot, a borzalom túltengését kárhoztatta, amely azonban a 19. században Európa-szerte elterjedt jelenség volt az irodalomban és képzőművészetben egyaránt. A Zichyt ért kritikák közül az allegória, az „eszmefestészet" negatív értékelése igen gyakori volt. Pasteiner Gyula a pápai lakosztály termében, a Camera della Segnaturában található falfestmények programját állította követendő példának, ahol Raffaello a teológiát és a világi filozófiát elválasztotta a megszemélyesített fogalmaktól, allegorikus alakoktól. Erre hivatkozva ítélte el Zichyt, s szerinte nem kellett volna kevernie a történetet és a szimbolikus szereplőket - „a történeti symbolicus alakokat" - az allegorikus alakokkal, mert így zavarossá vált a mű. Véleménye szerint a helyes és illendő az lett volna, ha inkább az egyház áldásait választja témának. 59 Keleti Gusztáv Lessing esztétikai nézeteire hivatkozva alapvetően idejétmúltnak minősítette az allegorikus ábrázolást. 6C A Nemzeti Múzeum dekorációs programjáról írva Keleti is ugyanazt az álláspontot képviselte, mint Pasteiner Zichy kapcsán: a mennyezeten az allegorikus alakoknak, a párkányon a mitikus, a fő helyeken a történelmi jeleneteknek elhelyezését pártolta, hangsúlyozottan külön-külön. 61 Keleti írásai egyértelművé teszik, hogy szerinte a magyar nemzeti festészet megteremtésében a történelmi jelenetek játszottak kulcsszerepet, s a romantikus festészetből is kizárólag ezt a műfajt tudta elfogadni. Zichy festményéről szóló kritikáján nem csodálkozhatunk, ha ismerjük álláspontját a francia festészetelméleti vitákról és művészeti tanokról. Mindezeket egyszerűen Szajna-parti „kábító lármáknak" nevezte, melyek számára túlságosan mélyek, részben talán érthetetlenek voltak, s melyeknek „harci zsivajától" inkább a provinciálisabb hazai viszonyok közé vágyott. 6 " Mindkét kritikus lényegében a dekórumot, az illendő témaválasztást és a téma emelkedettségének megfelelő stílust hiányolta Zichy Mihály festészetéből. írásaikból kiderül, hogy valójában elvi ellenvetéseiket csomagolták esztétikai köntösbe. A Pasteiner által pártolt Raffaello példájával szembeállítható Rubens felfogása, amely egyértelműen hatást gyakorolt Zichy Mihályra A Rombolás géniuszának diadala megfestésénél. Rubens A háború borzalmai (67. kép) és A béke és a háború című képei bizonyára inspirálták Zichyt, metszetváltozatuk megtalálható volt a Musée de Peinture et Sculpture flamand iskolát tárgyaló kötetében Zichy házi könyvtárában. 63 Rubens az allegóriát ós a mitologikus témát nem választotta szét, s A háború borzalmai bonyolult utalásai miatt rákényszerült arra, hogy egy hosszú levélben elemezze és értelmezze saját művét. 64 Zichy hasonlóan többször került abba a helyzetbe, hogy interpretálnia kelljen festményét, s ő is két forrásból - a Bibliából, a Jelenések könyvéből és a háború borzalmai kerettémából - táplálkozó összetett utalásrendszerre alapozta festményének koncepcióját. Ez az évszázadok óta ismétlődő, hiszen mindig időszerű kerettéma - a háború borzalmai, a béke áldásai - jelenik meg a párizsi Arc de Triomphe-on is, François Rude Marseillaise, Jean Pierre Cortot Az 1810es győzelem és Antoine Etex Ellenállás és Béke domborművein, ahol a diadalív funkciójából adódóan a program alapja a dicsőítés, a háború és a béke. (59-62. kép) A Rude-relief közvetlen hatását mutatja
