Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

Életrajz HESSKY ORSOLYA Zichy Mihály életútja és munkássága több oknál fogva is szinte felmérhetetlennek tűnik. Rendkívül kiterjedt, szerteágazó és feltűnően nagy mennyiségben fennmaradt levelezése máig feldolgozatlan és rendszerezetlen; ugyanakkor a művész munkásságát tárgyaló összefoglalók és monográfiák száma szokatlanul nagy, s rendkívüli bőségben szolgáltatnak adatokat Zichy Mihály életútjára vonatkozólag. Festészeti ceuvre-je önmagában is jelentős, s ehhez csatlakozik még az az óriási mennyiségű grafika, amely kétféle rajzolói tevékenységéből származott. Egyrészt a cári krónikákból áll, melyeket udvari festői hivatásából adódóan kötelező munkaként készített, s melyek a 19. századi grafika egyik jellemző, fotót helyettesítő, dokumentatív funkciójú ágához kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy ezt a tevékenységét Zichy ironikusan „harisnyakötésnek" nevezte, jól érzékeltetve, hogy bár e feladatok magas mesterségbeli tudást igényelnek, de nem nyújtanak lehetőséget valódi művészi kibontakozásra. Műveinek másik csoportját azok a grafikák alkotják, melyeket szabadidejében, leveleinek tanúsága szerint legtöbbször éjszaka rajzolt, megrendelésre vagy saját invenciójából. Ezek között éppúgy megtalálhatóak önálló lapok s irodalmi ihletettségű rajzok, mint az életmű legkiemelkedőbb részét kitevő illusztrációk. Mindkét műfajt vitathatatlanul egyedülálló rajzkészségével művelte, s az évek folyamán hihetetlen rutinra tett szert. Rajzainak első csoportja a magyar kutatók előtt csak töredékében ismert, hiszen a cári udvar eseményeinek krónikái nagyrészt az orosz múzeumokat gazdagítják, kisebb hányaduk szétszóródott a világ különböző országaiban. Illusztrációi közül a magyar irodalmi vonatkozású darabok jórész még Zichy életében hazai közgyűjteményekbe kerültek, de európai irodalmi illusztrációi egy-két kivétellel a mai napig lappanganak. Zichy Mihály 1827. október 14-én született a Somogy megyei Zalán. Családja a régi Zichy família nemesi, de nem arisztokrata ágából származik, s birtokaikat (Zieh, Zala. Oroszvár) már a művész gyermekkorának idején adósságok terhelték. Édesanyja, Eperjessy Júlia (180. kép) szigorúan vezette a gazdaságot a művész apja, Zichy Sándor helyett is, továbbá kézben tartotta gyermekei nevelését. A fiatal Zichyről igen korán kiderült, hogy ügyes rajzoló, hiszen legszívesebben nem is tett egyebet, csak rajzolt. A családi könyvtárban leginkább azokat a könyveket tanulmányozta, amelyek különböző rajzokat, metszeteket mutattak régi korok öltözékeiről, viseleteiről. 1837-től Veszprémben, majd 1839-től Antal bátyjával együtt Pesten, a piarista gimnáziumban tanult 1842-ig, ezt követően anyja a pesti jogi egyetemre íratta be őt. A tanulás rendszerint nehezen ment, érdeklődése egyre inkább a rajzolás felé fordult. Pesten először bejáratos lett Tikos Albert (1815-1845) festő műtermébe, akitől a szülők családi portrét rendeltek, majd a jogi tanulmányokkal párhuzamosan kiharcolta anyjánál az engedélyt rajztanulmányok folytatására. 1842- től a későbbi első magyar festőakadémía alapítójától, Marastoni Jakabtól vett rajzórákat. Az 1840es évek Pestjén a reformkor hazafias érzelmeket követelő atmoszférája őt sem hagyta érintetlenül, s az, hogy ifjúkora után soha nem élt Magyarországon, csak felerősítette hazaszeretetét. 1843- ban meghalt apja, s édesanyja úgy érezte, kisebbik fia jövőjét a diplomata pálya fogja legjobban biztosítani. Elhatározásának komolyságát hangsúlyozandó Bécsbe küldte Zichyt jogi tanulmányok folytatására, ő maga pedig 1844-ben Pozsonyba költözött. A tizenhét éves fiatalember számára egyre Inkább világossá váltak művészi ambíciói, ezért megpróbált beiratkozni a bécsi akadémiára, de mivel jogi tanulmányait is folytatnia kellett, erről kénytelen volt lemondani: „Az Akadémiában próbáltam, ha váljon bémehetnék-e csak úgy egyszer-másszor, de azt kapám válaszul, hogy a ki egyszer béiratja magát, egész esztendeig 178. Zichy Mihály: Ilyen legény voltam én 1840-ben, 1840 Kat. 1. 179. Zichy Mihály: A művész önarcképe 13 éves korából, 1840 Kat. 2.