Büki Barbara - Lindner Magdolna - Szücs György szerk.: Vaszary, Vezető a kiállításhoz középiskolás fiatalok és családok számára (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/5)

XII. Utolsó művek „A mű be van végezve, ha kimerül az izgalom, melyet egy művészi érzés, gondolat vagy külső jelenség okozott. " (Vaszary János) Párizs mozgalmassága után Itália történelmi levegője változatosságot hozott a sokat utazó művész számára. Hazájában is többféle környezetben érezte otthon magát: a tatai vidéki nyugalom mellett a budapesti nagyvárosi nyüzsgés is vonzotta. „Üde, friss szellő árad a tenger acélos tömegéről. [...] mindenütt szín, fény, mozgás, élet: a iidó berámázatlan, pompás képei. - Már ezeket szeretem" - írja Vaszary. írásaiból is kitűnik, hogy rajongott a tengerért. Egész nyarakat töltött az Adriai-tenger különböző fürdőhelyein. A szicíliai Taormina görög színházának romjait számos magyar festő megörökítette. Ki az a művész, akinek monumentális Taormina-képét az MNG állandó kiállításán láthatod? A kiállítást és e füzetet is Vaszary 1887-es Önarcképe vezeti be. Befejezésként ismét egy önportréra hívjuk fel a figyelmet: az 1930 körül keletkezett, festett gipszből készült Önarcképre. Visszatekintve összehasonlíthatjuk, milyen képet alkotott magáról fiatalon és idős korában. A szobor kékesfekete színe, a szögletes megformálás markáns arcot tár elénk. A céltudatosság, a jövőt kutató arckifejezés ugyanúgy leolvasható róla, mint a fiatalkorában festett képről. A pesti Duna-korzó, 1934. Kovács Gábor Gyűjtemény A görög színház Taorminában, 1936. MNG