Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

kok melié tág horizontú, felülnézeti képeket rendelt. Nagy felületeket szinte teljesen üresen hagyott és elszórt, távoli motívumokkal jelezte a térbeli dimenziókat 137 (kat. 193). (32. kép) 138 Ekkoriban készült munkái Kees van Dongen és főleg Raoul Dufy korabeli kompozícióival mu­tatnak rokonságot. (33-34. kép) 139 Dufy is a francia Riviéra kirakatvilágáról tudósít, kedvenc képtémái a lóversenyek, a regatták, a tengerparti korzózás jelenetei. Kiváló rajztechnikával érzékelteti a mozgást. A könnyed kontúrokon túlfolyatja a színes formákat, amelyek a kép nézése során optikai egységgé állnak össze, s így a folyamatos mozgás illúzióját keltik. Nem valószínű, hogy Dufy festészete direkt módon hatott Vaszaryra, bár párizsi útjai alkalmával több­ször látta a képeit. Inkább alkati hasonlóságukat kell észrevennünk. Mindketten szemlélődő művészkarakterek, vonzza őket a látványosság, a dekorativitás, mindenben megtalálják az öröm és a szépség forrását. Vaszary időnként filozofikusabb és fanyarabb, néhány képe kife­jezetten metaforikus tartalmú. Késői festészetében az életigenlés ragaszkodó szeretetével öleli magához a kiválasztott motívumokat. Herman Lipót szavaival: „egy bizonyos lágyság, bárso­nyosság veszi át az uralmat [...] egy alig észrevehető édesség az eddigi - szinte erőteljes ­vonalakat és színfoltokat oly jótékony módon enyhíti, hogy szinte líra csendül ki belőlük." 140 Színkezelése oldottabbá válik, a korábbi időszak harsogó színhangulatával szemben legújabb képein a napszítta árnyalatok beleolvadnak a vászon matériájába. Késői virágcsendéletei lá­gyabbak, hajlékonyabbak lettek, a korábbi pattogós ecsetkezelést az egymásba áradó érett színek jóleső melegsége váltja fel. Az ablakba tett virágcserép már nem olyan erőtől duzza­dó, mint korábban, a jobbra-balra hajladozó szálas virágok bágyadt érzékiséggel nyújtóznak a fény felé. Még teljes pompájukban illatoznak, de az elmúlás lehelete már megérintette őket (kat. 180, 183). (35. kép) 141 A kerti jelenetek hamvassága is elmúlt. A tarka virágok között he­verésző aktoknak nincs erotikus kisugárzásuk, dekoratív vonalaikkal a kép ritmusát alakítják (kat. 181, 184). Az őszi kert lombkoronái a délutáni napsütésben vöröslenek, a háttér sötét­kék foltja a közelgő alkonyatot jelzi (kat. 185). A műteremben befejezetlenül maradt tenger­parti jelenet hajó motívuma a festő hirtelen halálával a végtelen kékségbe tartó nagy utazás szimbólumává nemesedett (kat. 201). Kegyes volt hozzá a sors, művészi aktivitása teljében, töretlen alkotókedvében érte a halál. Még teljes intenzitásában érzékelte az életet, és volt ere­je harcolni az elveiért, haladó nézetei érvényesítéséért. 1938-ban nyilvánosan felszólalt az első zsidótörvény ellen, 142 és a Pesti Naplóban megjelent utolsó cikkeiben a magyar kultúra létéért aggódó européer gondolkodó segélykiáltásával protestált. 143 1939 áprilisában, alig fél évvel a második világháború kitörése előtt érte a halál, megkímélve őt attól, hogy végigélje 32. A Peters Union Rundschau 7. évf. 45. sz. címlapja Vaszary János vázlatkönyvébe ragasztva 33- Kees van Dongen: A Szent Márk árnyékában, 1921 Magántulajdon, Neuilly-sur-Seine © HUNGART 2007 34. Raoul Dufy: Lóverseny Ascotban, 1931 Magántulajdon, Párizs © HUNGART 2007

Next

/
Oldalképek
Tartalom