Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

mezhető, színpompás jelmezekkel és tömeget imitáló festett díszletekkel. Az előtér centrumában a halott Krisztust siratják tanítványai, mögöttük díszes ornátusban hódolnak az egyházatyák. A látvány szimbolikus megkoronázásaként híres templomépületek körvonalai rajzolódnak bele a záró fal kékjébe. A golgotaképek fájdalmas drámaiságát itt hiába keresnénk, a festő kívülállóként szemléli a teátrálisan megrendezett ceremóniát. Kiüresedtek a szavak, érzelemnélkülivé, formálissá váltak a szertartások, az ember érdeklődése a transzcendens gondolatok helyett a földi élet materiális javai felé fordult. A boldog békeidők végképp elmúltak, a háborús veszteségek és a modern kor követelményei új kihívások elé állították a világot. Lázár Béla 1923-as kismonográfiájának belső címlapjáról Vaszary János energikus ecsetmozgással megfestett drámai Önarcképe

38 tekint ránk. (5. kép) Mély érzésű, érett férfit látunk elgondolkodó, tépelődő arckifejezéssel. Az elmúlt időszak fájó élményei mély redőket vontak a szemei köré, az összeszorított száj azonban elszántságról tanúskodik. A húszas évek közepére úgy tűnt, hogy túljutott a küzdelmes esztendők nehézségein, egzisztenciálisan és művészileg egy felszabadultabb, örömtelibb alkotói periódus elé nézett. Főiskolai tanárként és művészeti publicistaként minden alkalmat megragadott, hogy elősegítse az európai szellemű modern magyar művészet megerősödését. Sokat tett a fogalmak tisztázása, a korszerű gondolatok népszerűsítése érdekében.

39 1924-ben végre kedvezően alakultak a körülmények egy szabad művészi társulás megszervezéséhez. A különböző művészeti irányzatok progresszív képviselői lehetőséget kaptak a csoportos megjelenésre. Vaszary János mint a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elsőszámú kezdeményezője és szellemi támogatója - Rippl-Rónai József elnöksége mellett - az egyik társelnöki tisztet vállalta. A következő években számos hazai és külföldi kiállításon a csoport tagjaival együtt állított ki.

40 Később azonban elvi nézetkülönbségek és személyes konfliktusok miatt kivált a társaságból, ettől kezdve az Új Művészek Egyesületében (UME) tevékenykedett, amely elsősorban a fiataloknak, különösen az ő növendékeinek nyújtott számos hazai és külföldi kiállítási lehetőséget." 5. Önarckép, 1924 körül R.: Magyar Művészet, 1925. 5. sz. 242. PÁRIZS 1925 A közel hatvanéves festő anyagi helyzete a húszas évek közepére rendeződött, végre hosszabb időre Párizsba utazhatott. Felfrissülésre vágyott fizikai és intellektuális értelemben egyaránt. Készenlétben állt az új impulzusok, az izgalmas művészeti élmények befogadására. Mindenre nyitott volt: legyen az divat, közlekedés vagy szórakozás. A kirakatok kínálata éppúgy lázba hozta, mint a nyüzsgő utca zsivaja, a bárok mélyéről kihallatszó zene vagy a reklámtáblák fényei.

42 Feljegyzéseiben nosztalgiázik a régi Párizs „meghitt ócskaságain": a Szajna-parton végig felállított könyves ládákon, a fehérkötényes garçonokon és „még annyi más bűbájos semmiségen, melyek mégis együtt megteremtik, és feledhetetlenné varázsolják ezt az egyetlen hamisítatlan várost".

43 Ugyanakkor döbbenten tapasztalja a változásokat, a megnövekedett forgalom „lihegő, gyors tempóját", a kivilágított feliratok „tú'zkígyóit". Ez már nem az a Párizs, amely az ő emlékeiben élt. A századforduló Párizsa mindenkit befogadott, a maga képére formálta a külföldieket. A húszas évek világvárosának már a konzum életforma kihívásaival kell megbirkóznia. A közlekedés, a munka, a kommunikáció, a szabad idő eltöltése tömegeket mobilizál, nincsenek leküzdhetetlen távolságok térben és kulturális szokásokban. „Az óceán túlsó partjairól idehömpölygő gépemberek kiélő csapata még szórja kaján mosollyal a pénzt, hogy rövid idő múlva az óvilág nyakára tegye a lábát - írja az európai kultúráért aggódó Vaszary - [...] A football-meccsek, a boksz-sampionok, az autóversenyek látványosságain őrjöngő százezrek diadalordításával nem mérkőzhetik többé a színházak, koncerttermek, múzeumok leolvadt közönségének ízlése."

44 A termelés és fogyasztás mechanizmusa mozgatja a modern világot, és minden ennek a szolgálatában áll. A reklámok és magazinok vágyakat ébresztenek, a filmek illúzióba ringatnak, a szórakozóhelyek a könnyed időtöltés legváltozatosabb formáit kínálják. Ez az ellentmondásos életforma létrehozta a maga eklektikus modern stílusát, amely art deco néven vált ismertté. Az ellentétek kényes egyensúlyára