Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - GERGELY MARIANN : „Kelet és Nyugat". Vaszary János művészete a húszas-harmincas években

GERGELY MARIANN „Kelet és Nyugat" VASZARY JÁNOS MŰVÉSZETE A HÚSZAS-HARMINCAS EVEKBEN Az 1921 augusztusában Vaszary János tatai villájába látogató pesti újságíró első benyomásait így összegezte: „Talán a korán elhalt nagy Fadrusz Jánosra emlékeztet ez a hatalmas fizikumú férfi, széles vállaival, tatáros fejével és bölcs külső nyugalmával, amely alatt egy folytonosan forrongó, nyugtalan, egyre fejlődő nagy egyéniség szent láza ég."

1 Az ötvenes éveiben járó festő visszavonultan dolgozott vidéki házában. A háborúban átélt megrázó élmények és a világégést követő társadalmi és morális összeomlás mélyen megrendítették. Egész lényét felzaklatta a pusztító erőknek kiszolgáltatott ember tehetetlensége. A felesége feljegyzéseiből tudjuk, hogy kis vagyonuk a háború alatt elúszott, semmiféle anyagi segítségük nem volt.

2 1920-tól kezdve - Lyka Károly rektor jóvoltából - Vaszary a Képzőművészeti Főiskola szerződéses tanáraként dolgozott minimális díjazásért. Kezdetben albérletben laktak,

3 majd a főiskola révén egy rossz állapotú műtermes lakást utaltak ki számukra." Kétségekkel teli, küzdelmes évek voltak ezek, a kényszerű bezártság és a befelé fordulás gyötrelmeivel. A Pesti Hírlap újságírójának így nyilatkozott: „Nomád, bolyongási nosztalgia kínoz már évek óta, hogy megint vonatra, hajóra üljek, gyalog kóboroljak régi kultúremlékek, friss vadonok között. Pihenni, felfrissülni, új termelőkedvet szívni."

5 Forrongó indulatok munkáltak benne, egyedül a művészi munka jelentett feloldódást. Erős élni akarása, a szépség és az újdonság iránti vágya, a tartalmas művészi munkába vetett hite segítette az újrakezdésben. Hű maradt elveihez, művészi és egzisztenciális függetlenségét nem adta fel, tudatosan távol maradt a forradalmak eseményeitől és a belpolitika hatalmi csatározásaitól.

6 Liberális szellemű európai polgárként értelmezte Magyarország történelmi helyzetét és lehetőségeit. Önmaga számára továbbra is a nyugati kultúrával kapcsolatot tartó művész-értelmiségi feladatát fogalmazta meg, aki elméleti és művészi aktivitásával járulhat hozzá az ország „újraépítéséhez".

7 Kizárólag olyan szakmai-testületi tagságot vállalt, amelyet össze tudott egyeztetni művészi hitvallásával és etikai meggyőződésével.

8 Az izgatott lélekállapot szenvedélyes alkotóerőt szabadított fel, amely dinamikus festői gesztusokban, izzó színekben, mozgalmas képi felületekben formálódott alkotásokká. A háborús években készült drámai kompozícióinak expresszív kifejezésmódja a húszas évek első felében teljesedett ki. Festői megújulásának konkrét inspirációiról nem tudunk. A nagy műveltségű, világlátott művész nyilvánvalóan abból a gazdag élményanyagból merített, amelyet az elmúlt évek során összegyűjtött. A múzeumi látogatások maradandó emlékeit hívta elő, a klasszikus mesterek: Rembrandt, Delacroix, Degas, Cézanne, Van Gogh számára fontos alkotásait. Figyelemmel kísérte a kortárs művészet irányzatait, értelmezte a nemzetközi tendenciákat. Nyugat-európai körútjai során végiglátogatta a fontos galériákat és műkereskedőket, külföldi folyóiratokat és művészeti könyveket olvasott. Franciás művészeti irányultsága mellett természetesen jól ismerte a német expresszionisták munkásságát, hiszen már a háború előtt is számos budapesti kiállításon lehetett látni műveiket.

9 Nehéz lenne tehát egy-egy konkrét művész közvetlen hatását kiemelni, amikor expresszív korszakának sajátosságairól van szó. Inkább szenvedélyesen formált festői látomásairól beszélhetünk, amelyek erős érzelmi-indulati élményekből és a személyes művészi tapasztalatok tanulságaiból születtek. Folyamatosan dolgozott, legújabb munkáit kiállításokon mutatta be.