Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - SZÜCS GYÖRGY: „Kárpátoktól le az Adriáig". Vaszary János és az első világháború

a háború előtti években kikísérletezett stiláris megoldások jelenléte (pl. az 1905-ös Pihenő nógrádi búcsúsok festőiségét idéző Oázisban című képe, kat. 60, 100), mind a későbbi korszakára jellemző kompozíciós sémák felbukkanása. Az Ipeki utca (kat. 99) februári dátuma alapján még a helyszínen en plein air készült, de a Prokletije méltóságteljes, hófödte csúcsai felé kanyargó ipeki utca békés látványa semmit sem árul el a tényleges háborús helyzetből. Vaszary a vaskosan egymásra tapasztott ecsetvonások és a saját barnás tónusát megőrző, üresen hagyott alap egyensúlyával, illetve az árnyékos és a fénnyel telített képrétegek kontrasztjával egy kifejezetten békés helyszínt varázsolt elénk: „Kellemes város, törökök és katolikus albánok lakják, szerb kevés. A fiatal török lányok nadrágban járnak az utcán, játszanak, sárkányt eregetnek."" A korabeli szemlélő viszont a napi hírekből pontosan tudhatta, hogy a vegyes lakosságú Ipek több állam ütközőzónájában fekszik, s a mű eredeti címe - Utcai jelenet a parancsnoksági épület előtt Ipekben - utalt is a látszólagos nyugalmat beárnyékoló háborús helyzetre.

4

" Nem kevésbé vonzó a művész Balkáni városa (kat. 102), amely a macedón Skopje (Üsküb) egy részletének távlati képe. Érvényes rá az a mondat, amit az utazás előző állomásán, Nisben jegyzett le Vaszary: „Keleties város, minaretek, cseréptetők, színes házak."

45 Első pillantásra síkban kiterített panorámának hat, a művész a tér mélységét csak az egyre világosodó, horizontális képmezőkkel fejezte ki. A sötét előtérbe vesző, végeláthatatlanul kígyózó társzekerek ellenére nem érzékelünk emberi mozgást, a jelen pillanatot - a háttérben a város óratornya látszik - a minaretek által jelképezett történelmi idő olvasztja magába. A felületkezelés változatos: a vaskos, pasztózus festékcsomók és a vászon szövetére alig rálehelt, impresszionisztikus ecsetvonások kettőssége érvényesül a képen. A korszakban talán a leginkább dicsért, több kiállítást is megjárt Tevekaraván, Skopje (kat. 101) című festményének szerkezeti megoldása ismét egy jellegzetes, a későbbi években gyakran felhasznált Vaszary-féle leleményről árulkodik. A művész azokon a képein, amelyeken az eget vibráló felületű szőnyegként vagy súlyos matériaként nem borítja rá az „aktív" előtérre, ott az arányokat megtartva tényleges architektonikus vagy más szerkezetet mutató (vonal)struktúrát alakít ki. Az 1915-ös Orosz foglyok barakkban (kat. 97) precíz ácsolatát, az 1916-os Tevekaraván, Skopje póznaszerűen szabályos fasorát majd az 1928 körül festett Bárkák a kikötőben (kat. 157) című festményén véglegesíti, s alakítja tarka, vonalakból és sávokból összeszőtt, önelvü, már-már absztrakt színhálóvá. A valamelyest kötelező narrativitásuk dacára ezeken a müveken már nyoma sincs az 1894-es Megjött már a parancsolat (kat. 20) Bastien-Lepage naturalizmusával modernizált, de mégiscsak a népszínműveket idéző zsánerhangulatának; e képek hátterében egy érzelmileg fegyelmezett, a szín-, forma- és vonalritmusra kínosan ügyelő festő alakja hózódik meg. A kiállítási nyilvánosság fénykörébe kerülő alkotások legjobbjait azért a hadifestészettel szemben szkeptikus kritikusok biztató szavai kísérték, mivel ezek egy - csekélyebb - része egyaránt képes volt megfelelni a háborús dokumentum és a művészileg magas színvonalú kép kritériumainak. A Sajtóhadiszállás 1915. októberi bécsi, és az 1916 és 1917 elején rendezett budapesti kiállításai"

6 mellett Vaszary konkrét hadijeleneteket ábrázoló rajzai, az Orosz foglyok barakkban című festményével együtt, szerepeltek a Grosse Berliner Kunstausstellung 1916-os tárlatán. Ilyen volt például a Zádor István által szintén megörökített

47 lembergi orosz-mohamedán katonai temető (kat. 248) színezett rajza, amelynek előteréből, a figyelmeztető ujjakként magasodó sírkövek mögül tekinthetünk szét a gorlicei áttörés után 1915. június 22-én visszafoglalt Lemberg látképén. A Keleti-Kárpátokban, az uzsoki szoros közelében készült lendületes vonalvezetésű, nagyméretű tusrajzot {Lövészárokban, kat. 249) sajnos egyik kiállított művel sem sikerült azonosítani, ugyanakkor egy hátoldali autográf felirat kelti fel az érdeklődésünket: a művet a berlini Cassirer Kiadó által megjelentett Kriegszeit című litografált újság

48 számára készítette el. Kétségtelen, hogy a világháború alatt Vaszary képei a legnagyobb súlyú, nemzetközi figyelmet csak a szövetséges Németország berlini fórumain érhették el. Neve nem volt ismeretlen az ottani közönség előtt sem, hiszen 1910 februárjában több müve szerepelt a magyar festők reprezentatív kiállításán.

49 A grafikát mégsem találjuk