Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

RÉVÉSZ ISTVÁN Vaszary~gyűjteményem története Több, mint ötven esztendeje, hogy két szenvedélyemnek áldoztam majdnem minden szabad időmet és keresetemet; az egyik az utazás, a természet és a nagy művészet eredetiben való tanulmányozása volt, a másik a korszerű képek gyűjtése volt. Ez az erős akarat tette lehetővé, hogy a jelenlegi specializált és egységes Vaszary János festményeiből és grafikáiból álló elsőrangú gyűjteménnyel rendelkezem. Vaszary jános és Révész István, 1930 körül Archív fotó Révész István hagyatékából Magyar Nemzeti Galéria, Adattár Mindaddig, amíg e mester művészetével alaposan meg nem ismerkedtem, arra igyekeztem, hogy sok kitűnő művész jó képe legyen körülöttem, így Rippl-Rónai, Csók, Koszta, Márffy, Kernstock [sic!], Szőnyi, Egry, Frank, Kmetty, Derkovics [sic!], Hintz [sic!], Gadányi, Kádár, Klie stb.' Később én is arra az útra léptem, ami sok más gyűjtővel - különösen külföldön - megtörténik, ez pedig az, hogy egy nagy művész alkotásaira koncentráltam a gyűjtést, amely ilyképpen impozánsan reprezentálhatja a kiválasztott mester alkotásait, de ennek előfeltétele és érdekessége csak az esetben van, ha ez a művészet kultúrált, fantáziával telített és sokrétű is. Sok évtized folyamán sikerült cserékkel és más igényeim lefokozásával egy sor legjobb kvalitású festményt megszereznem, melyeket kitűnő grafikai anyaggal egészítettem ki. Mindez azonban nem lett volna elegendő ahhoz, hogy mai kollekcióm a jelenlegi niveauját elérje. Vaszary mester elhunyta után az özvegy - ismerve barátságunkat és mindenben tanúsított nagyrabecsülésemet - úgy a művész, mint az ember iránt, minden tekintetben hozzám fordult tanácsért, s felszólítására igyekeztem a kiváló és finom lelkületű hölgy segítségére lenni. Megbeszélésünk alapján rendeztük meg 1940 márciusában Petrovics Elek főigazgatóval a nagysikerű emlékkiállítást. További állandó érintkezésünk folyamán sikerült a hagyatékot Tatán és Pesten rendezni, amely munkában az özvegy egyik barátnője nagy segítséget nyújtott; ilyképpen Vaszarynénak Logody [Logodi] utcában egy modern komfortos kis lakást, a képeknek pedig ugyanezen utcában egy megfelelő száraz pinceraktárat találtunk. 1942-ben eljártam az Athenaeumnál, melynek igazgatója Jellen Gusztáv régi barátom, szívesen vállalta az özvegy óhaját - a Vaszary Album kiadását, mely oly meglepő sikert aratott, hogy 2 hónapon belül a második magyar kiadás is elfogyott.

3 A kultuszminisztériumban már előzően megindult „Vaszary János alapítvány" létesítésére irányuló tárgyalásaink - a Képzőművészeti Főiskola vezetőségének állandó zavaró okvetetlenkedései következtében meghiúsították az özvegy nemes tervét. - A Főiskola az alapítvány irányítását magához szerette volna ragadni, amit az önérzetes özvegy a leghatározottabban - azon indokolással - utasított vissza, hogy ennek az intézménynek vezetői, kik Vaszary Jánost Csók Istvánnal egyetemben egy nap alatt - ahogy Vaszary mondta, tolvaj cseléd módjára - kitették a főiskoláról azért, mert Karafiáth miniszter azon abszurd rendelkezését - hogy a pesti összes aktszobrok kötényt kapjanak Csók indokoltan kigúnyolta. - Ilyen szerv, Vaszary Jánosné szerint, nem volt alkalmas arra, hogy férje nevét viselő modem alapítványt irányíthasson. Nagy és állandó nyugtalansága csak nőtt, midőn betegeskedni kezdett, hogy mi legyen az értékes nagy képhagyaték sorsa. Ekkor megbeszélést folytatott a Vaszary alapítványnak általa kijelölt tagjaival: Petrovics Elekkel, PécsiPilch Dezsővel s - az alapítvány teljes jogú főintézőjével - velem, hogy elhalálozása esetén a képek a Szépművészeti Múzeumban rakassanak le. - Ez alkalommal kérte Vaszary Jánosné, hogy mindazon képeket, amelyeket én megfelelőnek tartok, válasszak ki gyűjteményem számára, mert szerinte nálam sokkal jobb és láthatóbb helyen lesznek, mint esetleg a Múzeum nyirkos, eldugott pincéjében. - Én ezt a nobilis gesztust - a grafikákat illetően - hála-