Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - PLESZNIVY EDIT: „Aranykor". Vaszary János művészete 1896-1910 között

26. Fényes Adolf: Napszámos, 1901 Magyar Nemzeti Galéria szegődött interpretálójává", és Párizs zugkocsmáinak tragikus szerelmeit énekelte meg. 61 Egy ilyen sanzon ihlethette a Részeges (La soularde) című Vaszary-kompozíciót is. A művésznő 1905-ben ismét Budapesten járt, és a Royalban egészen új ciklussal, a rokokó világát idéző, 18. századi hangszerekkel kísért „Pompadour-dalokkal" lepte meg közönségét. Fülep Lajos újságcikkben számolt be az eseményről, és megemlékezett Yvette Guilbert egy daláról, mely­nek akár illusztrációja is lehetne Vaszary Rokokó (kat. 38) című festménye. 62 A historizmus kedvelt külsőségei közé tartozó gáláns viselkedés és a rokokó megidézése a festő munkás­ságában 1927-ben még egyszer feltűnik, a színházi élmény ihlette Pompadour (ld. kat. 132) című vásznon. Ugyanabban az évben egy másik stíluskorszak is felelevenedik a művész rene­szánsz kosztümös színpadképek nyomán született sorozatán (kat. 273). NÉPI TEMATIKA, NEMZETI MŰVÉSZET: 1900-1904 Az 1900-as évek elején Vaszary ceuvre-jében markánsan elkülönül egy műegyüttes, mely a pa­raszti élet mindennapjaiba vezeti a nézőt. 63 Ez a fajta inspiráció nem volt előzmény nélküli az életműben: az 1890-es években naturalisztikus életképek sorát festette, a századfordulón kibontakozó iparművészeti munkásságában: gobelinjein és a szőnyegekhez készült grafikai tervein pedig a népi motívumok és a népművészeti elemek szinte kizárólagossághoz jutottak. A nemzeti művészet kérdése hosszú ideig foglalkoztatta Vaszaryt. Noha későbbi alkotói korszakaiban már messze került a népi tematikától, írásaiban újra és újra visszatért ehhez a gondolatkörhöz. Helyzete nem volt könnyű, mivel haladó szellemű művészhez méltó válaszát az egyre inkább jelszavakban és külsőségekben megnyilatkozó, konzervatív kultúrpolitikai kö­zegben kellett megfogalmaznia. „A magyar képstílus végleges kialakulását csakis az abszolút festészet segítségével lehet megalkotni, ami nem más, mint: tisztán a színek, fény, vonalak és formák, mint a képfelület optikai szépségének másutt nem tapasztalható összecsengése, harmóniája, ritmusa, eltekintve a kép minden egyéb mondanivalójától, belső szándékától. [...] A modern festészet [...], mely a magyar alföldi rónáról elkísér az egyszerű parasztszobák fehérre meszelt falaira, életre kelti tájaink új szépségeit a modern zárt, szigorú formakultúrá­val a tektonikus kialakulásokban, dekoratív, népiesben gyökerező vonalművészetünknek pe­dig szinte felkínálkozik a megszámlálhatatlan új lehetőség, melyet a modern elgondolás nyújt" - írta 1929-ben. 6 " 27- Imádkozok, 1902 körül Magyar Nemzeti Galéria

Next

/
Oldalképek
Tartalom