Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

Vaszary János háborús naplói i. Napló jegyzetek 1914. XI/18- tói, Mitrovica Mitrovica 914. 11. 18. Csend. 17-én utaztam el, elsietett pakkolással, hazulról. Telefonértesítés jött, hogy jöhetek a déli harctérre. Budapest. Éjjel tovább Mitrovicára - Újvidék, India, Ruma.

1 A kocsiszakasz tömve egy gyászba öltözött, Zimonyba visszatérő menekülő családdal. Minden jót remélnek - mert Belgrádból csak néha-néha hördül föl már az ágyúlövés. - Különben semmit se látok a vidékből, mindenütt vaksötét. Indiában pár utas mesél a sabáci és jaraki

7 napokról: eltűnik nyom nélkül [a] kém után küldött őrjárat. 1-2 napi várakozás után egy nagyobb trupp

3 keresésre indul; egy bakaköpönyeg nyomra vezet; pópa, városbíró akasztással bűnhődnek, bakáink előttük elvonulva konstatálják: hát most ti tartotok őrséget az a ...! - Rendcsinálás. Mitrovicán bemutatkozás a sajtó- és művésztruppnak. Közös ebéd. Délután séta az új pontonhídon a Száván keresztül a régi szerb Mitrovicára. Szitál az eső, vizes felhők, csípős szél. Nagy varjúcsapatok kerengéseire - oda, olykor egy-egy katona dob feléjük valamit, mire szétrebbennek. A napló első oldala Kövezetnek nyoma sincs - irtózatos sár. Meg-megcsúszva haladunk előre. - Csend - csend; a házak ajtai, ablakai mind nyitva - hátrahagyott bútorok, szalma, rongy, vakolathulladék a földön. Az egyik udvarban egy félig összetört halottas szekér, mellette egy Singer varrógép - hátul elkerítve egy disznócsorda. Néhol a ház előtt dudvás virágoskert egy-egy késői, nyíló, csenevész vörös kryzantémmel: mint egy még mindig friss vércsepp. Egy másik ház előtt összerakva a bútorok, amint a vásáron szokás: almárium, székek, asztalok, ablakrámák tömege. A falakat itt-ott rajzok ékesítik, amit bizonyosan a mi katonáink követtek el: némelyik meglepő ügyes. Másutt felírások: Serben Ihr müst sterben" vagy: Es war einmal ein Serbenland Ein Land voll Hammelleben Die Serben die sind aufgehängt Die Hammel sind geblieben, am 26/10 1914.

5 Egy zöldre festett pavillonon ez a felírás: Serben schrecken.

6 Amint járok-kelek lassankint mind nagyobb erővel nehezedik reám a néma, süket csend - sehol, egy házban, egy szobában nincs egy ember, nem hallszik egy hang... Meghaltak? Elmenekültek? Igen elmenekültek - hirtelen, elszántan - rémülten. Az egyik udvaron az udvarra dobott, s véletlen élre állt ablakrámán egy szürke cserépkorsó áll - mintha egy boskó

7 hihetetlen ügyességgel tette volna oda. Az emeletes sárgás vámházon hatalmas műteremablakokat vágott a gránát.

8 Kinézek a tájba: milyen furcsa, a levegőbe belelóg egy-egy gerenda, a szétlőtt törmelék között egy összetört vaskályha darabjai - ép vaságyak, a falon lehasított portrait papírfoszlányok. Ebben a romhalmazban igazán csak a használt tárgyak ízléstelensége jut szóhoz. Belefáradok a némaságba. Hazaballagok - a magyar mitrovicai a templomokon szerb lövések látszanak - egy hotel teteje szétlőve, leszakadva - itt is, ott is egy-egy lövés nyoma. Itt ment tönkre a Timik [sic!] divízió.

9 19. november. A Macsvában.

10 Ólmos reggel - nem tudja az ember, eső vagy hó lesz-e? Nagy nehezen felkászolódunk az ekhós szekerekre, melyeket bácskai parasztok igazgatnak. Mednyánszkyval egy kocsiba kerülök. Itt látom Dann urat az amerikai „Evening Post" tudósítóját; Miss Bley, szintén az újvilágból - Adams Quincy régi isme-