Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Grafikák

megnyerte a pályázatot. Munkájára tökéletesen ráiüenek Lyka Károly 1904-ben írt szavai: „Az egyszerűsítés a főjellemvonása legtöbb képének. Sőt néha egy egész képet átstilizál ílyformán egyetlen színnek értelmében. [...] Ezek mind egy zöldes szín skálájába vannak átírva."

2 Vaszary a plakát műfajának megfelelően kevés eszközzel, erősen stilizált formában lényegre törő, tömör kompozíciót tervezett. A művészeti tárlatokat hirdető plakátok addigi témáitól eltérően, egészen újszerű, absztrakt módon ábrázolta a képzőművészetet. Nem festőt és múzsáját (mint Fényes Adolf, 1900 tavasz), a festés aktusát (mint Iványi Grünwald Béla, 1903 tél) vagy a festészetet allegorikus alakját (Helbing Ferenc, 1901 tavasz) ábrázolta, hanem magát a műalkotást használta fel emblémaként. Két, mindenki által ismert, világhírű művet, a milói Vénuszt és Raffaello Önarcképét párosította össze, amelyek így együtt a képzőművészetnek mintegy a kvintesszenciáját adják, szimbolizálják azt. Vaszary a milói Vénusz jobbra néző figurája elé megfordítva helyezte Raffaello stilizált arcképét (az eredetin ő is jobbra néz), és kezébe palettát és ecseteket adott. A szobor fejének felső harmadát, továbbá a festő palettájának és ecsetjeinek alját is levágta a művész. A nézőre mereven kinéző festő és a feje felett a távolba merengő Vénusz együttesét Vaszary zöldes háttér elé helyezte, ahol stilizált babérágak ölelik körbe őket, a művészet szent ligetét idézve. A tervhez képest a kivitelezett, litografált plakáton Vénusz alakját Vaszary kissé elforgatva, a kompozíció közepe felé mozgatva helyezte el, még tovább tömörítve ezzel az ábrázolást. A lombokat a végsőkig stilizálta, a litografált változaton már csak dekoratív foltok idézik az egykori babérkoszorút. A rajzolt betűs szöveget Vaszary felül egy szalagban, valamint kétoldalt helyezte el. A plakátot kis formátumban, a kiállítás katalógusának borítójaként is kinyomtatták. F. E. 1 [n. n.]: A társulati plakátpályázat eredménye. Műcsarnok, 1899, 2. sz. 26. 2 Lyka 1904. 2. 296. A Nemzeti Szalon állandó kiállítása, 1900 / The Permanent Exhibition of the National Salon, 1900 Színes litográfia, papír 65,5 x 81 cm J.j.L: Vaszary J. MNG, Itsz.: XY 64.3 Kiállítva: 1986 Műcsarnok, kat. sz. n. R. 41; 1986 MNG, kat. 741. Irodalom: Haulisch 1978. 55. R. 207. kép; Szántó Tibor: A magyar plakát. Bp., 1986. R. 10. kép; Földi Eszter: A művészi plakát kezdetei Magyarországon különös tekintettel Rippl-Rónai József munkásságára. In: Modern magyar litográfia 1998. 37. R.; A modell 2004. 336. kat. VII-16. (Plesznivy Edit) R.; Rum 2005. R. 2. kép. A századforduló szecessziós művészetének stilizáló, dekoratív tendenciái különösen kedveztek a plakát műfajának. Vaszary kifinomult rajzi kultúráját számos művészeti és kereskedelmi plakátján megcsillogtatta. A korszak összművészeti törekvéseinek szellemében a festők egy része, szakítva a műfajok közötti korábbi hierarchikus kánonnal iparművészeti tárgyak tervezésére is vállalkozott. Francia előzmények nyomán Magyar-