Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Katalógus - Festmények
A korszak egyik legnépszerűbb képét a szakirodalom 1928-ra datálja; 1933-ban szerepelt először kiállításon, és azt követően múzeumi tulajdonba került. Számos változata ismert, nehéz nyomon követni a képvariációk utóéletét. 1 Egy 1933-as változatáról Rabinovszky Máriusz tesz említést a Révész István gyűjteményét bemutató írásában. 2 Feltehetően ez volt az a kép, amely egy árverésen szerepelt 1978 szeptemberében, majd a Somogyi Képtár gyűjteményébe került.' A számtalan variáció közül egy további magántulajdonú darab az 1961-es emlékkiállításon szerepelt." Egy kellemes nyári délután meghitt hangulatát idézi a kertben beszélgető hölgytársaság. A park növényzete bensőséges teret alkot, kizárja a külvilágot, védelmezőén körülöleli őket. „Kevesebb szóval ennél többet mondani majdnem lehetetlen - írja Kárpáti Aurél. - Az odavetett ecsetvonásokkal rajzolt, színes kerti székek, a bennük ülő nőalakok sziluettje, az egyetlen világoszöld folttá simított üde gyepszőnyeg, a föléje boruló lombok sötét kontrasztja, a kígyózó fák lilás törzse, s a hátul megvillanó ég mélykékje: mind csupa dekoratív jelzés. Az egész mégsem puszta dekoráció. Ellenkezőleg, teljes és tökéletes illúziója az élő valóságnak. Csak a legnagyobb japán mesterek tudtak ilyen rafináltan egyszerűek, ennyire zseniálisan sűrítettek, egyszerre tudatos és spontán kifejezőerejűek lenni." Vaszary ismerte a távol-keleti rajzművészet mestereit, és tisztában volt a francia művészetre gyakorolt hatásukkal is. Briliáns akvarell festéstechnikája, bravúros ecsetkezelése, a szabadon hagyott vászon- és papírfelületek kompozíciós értékeinek kihasználása ezekről a művészi megfigyeléseiről tanúskodnak. „[...] ez a hallgatag keleti nép a festészetében annyira zenei, hogy a ritmus feledhetetlen szépségeire taníthat meg minket, európaiakat." 5 Vaszary változatos parkjeleneteinek színhelye a tatai ház előtti kert. A házaspár tavasztól késő őszig a Thoroczkai Wigand Ede tervezte villában lakott, a barátok gyakran meglátogatták őket. A kertre nyíló teraszajtókat teljesen kitárták a napfényes természet felé. A strandöltözékekbe bújt hölgyvendégek gondtalan időtöltése a párizsi élet-képek nagyvárosi hangulatát hozta el a vidéki hétköznapokba. Láthatóan nyugodt volt itt az élet, menedéket nyújtott a szakmai harcok és bántó perlekedések elől visszavonuló festőnek. G. M. 1 Sós Endre szerkesztőnek írt 1933-as levelében Vaszary a Parkban című képe népszerűségéről és a megrendelők kérésére több változatának újbóli megfestéséről ír: Vaszary jános levele Sós Endréhez, Budapest, 1933. VI. 7. MTA Kézirattár, Ms 5170/622. Ld. a Mellékletben. 2 Rabinovszky 1936. 206. 3 BÁV, 46. aukció, 1978, kat. 216. RRM, Itsz.: 78.7.1. 4 Parkban, olaj, vászon, 59 » 75,5 cm, j.j.L: Vaszary j. Kiállítva: 1961 MNG, kat. 126. 5 Vaszary jános: Jegyzetek (Párizs július). [Pesti Napló, 1929. július 14. 35.] In: Mezei 1991. 124. Parkban, 1933. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár 163. Kertben ülő nők, 1920-as évek vége / Women Sitting in the Garden, late 1920s (Parkban) Olaj, vászon, 77,2 x 104,5 cm J.j.L: Vaszary J. MNG, Itsz.: L.U. 2001.1 Kiállítva: Kieselbach Galéria, 21. aukció, 2003, kat. 136. R.
