Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Katalógus - Festmények
Pannó a tihanyi Biológiai Kutató Intézetben, Archív fotó pestre, ahol a Külügyminisztérium hivatali szobadíszítés céljára kikölcsönözte. Jelenlegi holléte nem ismeretes. 2. A nagy pannó a II. világháború alatt a visszaemlékezők szerint az „új múzeumba" került. Ez az 1937-ben már működő keszthelyi Balatoni Múzeumot jelentette, amelynek terveit - szintén Klebelsberg megbízásából - Györgyi Dénes készítette. 1942-ben a mű még eredeti helyén volt. 21 Állítólag - egyes források szerint - az intézet tevékenységét nem különösebben támogatta a Horthy-korszak, amely „határozottan ellenségesen viselkedett a biológiával és általában a tudományokkal szemben", ezért „lassanként elbocsátották a dolgozókat, 1944-ben már csak hárman maradtak". 22 1944-ben az Országos Közegészségügyi Intézet egyes részlegeit a bombatámadások elől vidékre költöztették. A laboratóriumi és járványügyi csoportot, melynek az oltóanyag-termelésben a háborús körülmények miatt különösen fontos szerepe volt, a tihanyi biológiai intézetben helyezték el. 23 Hogy a vegyszerek kigőzölgése Vaszary művének ne ártson, leszerelték, és összecsavarva Keszthelyre szállították. A front nyugat felé tolódása, a helyzet súlyosbodása arra késztette az illetékeseket, hogy megkíséreljék a múzeum műtárgyait - feltehetően Vaszary alkotásával együtt - nyugatra menekíteni, ezek azonban 1945. márc. 30-án a zalaegerszegi vasútállomást ért bombatámadás áldozatául estek. Talán ez lett a tihanyi pannó sorsa is. Az 1949-ben Keszthelyen megnyílt új állandó kiállítás anyagát különböző múzeumokból kölcsönzött, elhagyott kastélyokból összegyűjtött műtárgyakból építették fel. (Katalógus nem áll rendelkezésre). 2 " Amennyiben Vaszary pannója esetleg épen maradt volna, akkor sem nyílhatott mód - helyhiány miatt - kiállítani Keszthelyen, legfeljebb a 70-es években, amikor a nagy díszterem elkészült. (Ebben valószínűleg a Balatoni halászokat és párdarabját láthatták az érdeklődők!) Mivel a tihanyi intézetet a 10/1951 sz. I. 6-án kelt minisztertanácsi rendelet a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá helyezte - és mivel egyes vélemények szerint a nagyméretű alkotás valamikor Budapestre került -, az Akadémia levéltárában is folytattunk kutatásokat, de sajnos eredménytelenül. Sz. G. 1 [Rózsa Miklós]: Klebelsberg Kunó gróf a Képzőművészek Új Társasága tiszteleti tagja. KUT, 1927. II. évf. 1. sz. 3. 2 Klebelsberg szavait T. Kiss Tamás idézi: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. Bp., 1998. 160-161. A miniszter máskor is hangot adott ezen véleményének, ld. Rózsa: i. m. (1. j.) 2-4. abból az alkalomból, hogy a Társaság tiszteletbeli tagjának választotta. „Felelős kulturpolitikus, aki közpénzekkel sáfárkodik, saját egyoldalú ízlését nem követheti, s nem vonhatja meg az állami támogatást semmilyen iránytól sem, ha azt annak követői tehetséggel képviselik." 3 Kotsis Iván visszaemlékezései szerint: „Az első emeleten a nagy kurzustermet három oldalról sűrű ablakok nyitják meg, a negyedik falra 14 méter hosszban Vaszary János mesteri freskót festett." Kotsis 1995. 209. 4 Nemzeti Újság 1926. augusztus 20. 10; [n. n.]: Fenn az ernyő, nincsen kas. Magyarság, 1926. augusztus 26. 1. 5 Verzár Frigyes az intézet egykori igazgatója írja: „Atyai szeretettel őrködött Intézetünk felett fennállásának első gyermekévei alatt, megvédte támadások ellen, miközben neki magának is sok megnemértésben volt része." Verzár Frigyes: Gróf Klebelsberg Kuno m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. (Klny. Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái) Tihany, 1933. 0. n. 6 [n. n.J: A magyar képzőművészet fényes sikert aratott a fiumei nemzetközi kiállításon. Nemzeti Újság, 1927. okt. 4. 11.
