Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - BOROS JUDIT: Naturalista életképektől a realista kompozíciókig. Vaszary János festői pályájának első korszaka

l. A müncheni Aite Pinakothek képeinek másolására jogosító belépőjegy Vaszary hagyatékából (kat. D59) Vaszary képeinek formai virtuozitása egyfelől elfedte műveinek érzelmi tartalmát, és bizonyos „felületiség", a tökéletes külső benyomását keltette a nézőkben, másfelől viszont elméleti írásainak nagyfokú indulata, éles megfogalmazásai zavarba ejtették a kritikusokat.

6 Az 1960-as évek divatos kérdése - „nagy festő-e Picasso, vagy egy ügyes formaművész?" Vaszary kapcsán is ott motoszkálhatott a kortársak fejében. Az a formai tökély, amely ellen gyakori stílusváltásaival vagy a „primitivizmus" expresszionista durvaságával Vaszary tudatosan küzdött, valójában alapvetően antinaturalista szemléletét fedte el - miközben a magyar festészet történetében senki olyan tökéletesen kivitelezett naturalista életképeket vagy a courbet-i elvárásnak megfelelő realista kompozíciókat nem festett, mint ő. Már indulása pillanatában felismerte, hogy a magyar festészet számára a 19. század végének kihívása a naturalizmus, amely egyszerre jelentett változást az ábrázolás tárgya és az ábrázolás módja tekintetében. Az idea-festészet m/mes/s-követelménye nem a hétköznapi valóság elemeinek megjelenítésére vonatkozott, hanem az ideák látható formában való megmutatását célozta meg, ami a formai tökéletességre való törekvéshez vezetett. A festő személyiségének minél nagyobb mértékben háttérbe kellett szorulnia. A személytelenség foka a naturalizmus megjelenésével és kiteljesedésével azonos mértékben csökkent. A naturalizmus a festő egyéniségén átszűrt valóság hű képe kívánt lenni, a festő személyes jelenléte, amelyet mindennél hívebben biztosított az ecsetet fogó kéz dinamikáját megőrző spontán ecsetnyom. A problémát az jelentette, hogy az egyszerre valósághű és személyes műnek ugyanakkor meg kellett felelnie egy „stílus" követelményeinek is, ami elengedhetetlenné tette az elvonatkoztatást. Az idea-festészetben a folyamat fordítva történt: a festő egy eleve adott, többnyire a különböző akadémiákon elsajátított formarendszerből indult ki. Úgy tűnik, Vaszaryt pályája kezdetétől ez a kétirányú folyamat - az absztrahálás, illetve egy adott absztrakt rendszer konkrét valósághoz való illesztése - foglalkoztatta, a festészet nyelvi elemeinek működése, terhelhetősége és új elemek létrehozása izgatta. Képeinek „mondanivalója" ezért maradhatott - sokak számára - nehezen megközelíthető. Olyasféleképpen keltette a „tartalom hiányának" benyomását, mint egy idegen nyelv, melynek működését csak formai aspektusaiban tudjuk úgy-ahogy megragadni. Vaszary 1885 őszétől a Mintarajztanoda növendéke volt, 1887 nyaráig Székely Bertalan, Keleti Gusztáv, Greguss János és Stróbl Alajos irányítása alatt dolgozott.

7 Fejlődésének folyamatát ebben a korai időszakban rajzai és vázlatfüzetei dokumentálják. A Magyar Nemzeti