Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Katalógus - Festmények
CIRKUSZ, SZÍNPADI JELENETEK 129. Lovasok a parkban, 1919 / Riders in the Park, 1919 (Tatai park; Tatai park lovasokkal) Olaj, vászon, 80,5 * 101 cm J.b.f.: Vaszary 1919 MNG, Itsz.: 61.50 T Proveniencia: vásárlás Révész István gyűjteményéből, 1961. Kiállítva: 1919 Emst, kat 53. (Tatai park); 1920 Nemzeti Szalon, kat. 161. (Tatai park lovasokkal); 1940 Almásy-Teleki, kat. 47. (Gáldi Marcell tul.); 1961 MNG, kat. 92. (Révész István tul.); 1975 Luzern, kat. 182; 2000 Kaposvár. Irodalom: Haulisch i960. R. 27. kép; Haulisch 1978. 38. R. XXV. kép; Rum 2005. R. 60. kép. Vaszary János az első világháború éveiben hadifestőként dolgozott, majd visszavonult tatai birtokára, ahol drámai hatású festmények sorát alkotta meg. A háború szörnyű emlékei nemcsak személyiségére, hanem festészetére is hatást gyakoroltak, lovasokat megjelenítő képei ebből a korszakból valók. A fronton átélt borzalmak és a német expresszionizmus hatására fokozatosan eltávolodott korábbi impresszionista stílusától, sötét alapozású vásznain a fekete erejével háttérbe szorította a színeket. A tatai házat övező park kiváló festői hangulatot árasztott. A természeti környezetbe helyezett alakok a megnyugvást kereső, a természetközeli életforma után áhítozó művész idilli vágyódását fejezik ki. Az előtérbe komponált csoport nem csupán staffázsfigurák együttese; narratív szerepe is van. Sötétzöld lombú, hatalmas fák között jelennek meg a lovasok, a napsütötte tisztáson egyemeletes kastély látható. A sötétbe hajló színvilág ellenére teret kapnak a képen a világosabb tónusokkal megfestett felhős égbolt és az előtérben elhelyezett csoport koloritgazdag foltjai. Az üde színek struktúrája szinte elszakad az ábrázolt tárgyi világtól, önálló életre kel, és egységbe forr a vásznon. Az ecsetkezelés expresszív ereje ellentétben áll a téma nyugalmas hangulatával. A különböző irányú ecsetvonások, a színfoltok ritmusa, a faktúra belső rendszere dinamikát és feszültséget teremt a művön. A korszak más képein is jól megfigyelhető az alapvetően a zöld-kék-fehér kontrasztra építő fény- és színkezelés. Az előadásmód eleganciája, felszabadultsága, a színpadszerű szerkesztés posztimpresszionista előképekre utal, és előrevetíti a későbbi cirkuszi jeleneteket. A századfordulóra jellemző szimbólumalkotási kényszer már egyre kisebb mértékben hat a festőre, mégis újra és újra előbukkan az életműben. Vaszary vallotta, hogy a természet fényképszerű utánzása a naturalizmus egyik nagy tévedése: „a természet segélyével képet alkotni, de nem a természetet szolgailag másolni". 2 N. P. 1 Evezősök a vízparton, 1920 körül. 50 * 69,5 cm, olaj, karton, j.b.L: Vaszary János. Magántulajdon. Kilovaglás előtt a tatai parkban (Séta a parkban), 1918. 80,5 * 101 cm, olaj vászon, j.j.L: Vaszary J. 918. Magántulajdon. 2 Vaszary János: Természetlátás és képszerűség. [A Műbarát, 1922. 1. sz. 30-39.] In: Mezei 1994. 56.
