Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

KOVALOVSZKY MÁRTA: A stíluskereső

ío. Frank Frigyes: Párizsi autóbusz, 1927 Magántulajdon „Vaszary [...] az a művész volt, akinek műveit talán hamarabb lepi be a por, mint működésének, kulturális javakat átvevő és átadó tevékenységének az emlékét. Festményei lassan elhalványulnak az időben".

16 Perneczky Gézának ez a négy évtizeddel ezelőtti jövendölése nem vált be maradéktalanul. A művész sok munkája valóban elhalványult, keze alól kifutottak könnyelműen formált, súlytalanabb kompozíciók is, de valamennyi korszakát megkoronázta egy-egy főművel, és képeinek java ma is ragyog az időben. Nem egyszer támad olyan érzésünk, hogy a kompozíció festői-szellemi horizontján túl valami távoli árnyék motoszkál. Míg Vaszary legtöbb kortársának műveibe betört vagy legalábbis beszivárgott - mindenesetre valamilyen formában jelen volt - a mindennapok valósága, ő maga olyan festői világot alakított ki, amelyet nem értek el a létezés sötét áramlatai. Az 1920-as években véglegesen elkötelezte magát a szín gazdagsága és a látvány illékony, üde szépsége mellett, ami aztán egyfajta szabadsággal ajándékozta meg. Egykori tanítványaira, képeinek nézőire elsősorban ezt a szabadságot hagyta örökül. Jegyzetek: 1 László 1967. 15. 2 Perneczky 1970. 12. 3 László 1967. 5. 4 Perneczky 1970. 12. 5 Perneczky 1970. 2. 6 A harmincas években írott naplójában ő maga úgy emlékezett erre az időre, hogy Székely „töprengő, doktriner szelleme inkább elriasztó volt, mint lelkesítő". Vaszary János naplója (Radocsay Dénes kísérő szövegével). [Szépművészet, 1944. 11. sz. 315.] In: Mezei 1994. 25. Megállapítása nyilván nem egészen igazságos, az akkor már idős mester révén mégiscsak elérhető közelségbe került a 19. század művészete. 7 Idézi: Bálint 1927. 7-8. 8 Ld. katalógusunkban Őriné Nagy Cecília tanulmányát. 9 Vaszary János: Bevezető. [Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Művészházban. Bp., 1912. 7-8.] In: Mezei 1994. 36. 10 Magyar Vadak 2006, illetve Szabadi Judit: Fauve-ok-e a magyar fauve-ok? Új Művészet, 2007. 1. sz. 4-13; 2. sz. 14-19. 11 Kovalovszky Miklós: Irodalmunk Párizs-szemlélete. Szolnok, 1937; „Párizs nem ereszt el". Magyar írók Párizs-élménye 1900-1939. Összeállította: E. Csorba Csilla. Szerk. Cséve Anna. Petőfi Irodalmi Múzeum MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 2005. 12 „A fekete alapozásról a fehérre való áttérésről az az emlékem, mintha Dufyt emlegette volna. Mindenesetre egyik párizsi útja után történt." Vaszary egyik tanítványának, Ágh-Ajkelin Lajosnak emlékezését közli László 1967. 18. Ld. Melléklet. 13 Uo. 14 A KUT második kiállítása (Nemzeti Szalon, 1925. március) katalógusának előszava. In: Mezei 1994. 72. 15 Walter Ruttmann filmjének címe. Berlin, die Symphonie einer Großstadt, 1927. 16 Perneczky 1970. 1. 19