Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

15- Szent András, 1917 körül / Saint Andrew, c. 1917 Olaj, vászon, 150 * 230 cm J.b.L: Vaszary J. A római katolikus templom főoltára, Érsekvadkert Az érsekvadkerti katolikus templom főoltárán látható festmény a templom védőszentjét, Szent Andrást ábrázolja. (A templom korábbi, barokk oltárképén is Szent András volt látható más szentek kíséretében.) A mű szinte teljes felületét kitölti a sárga köpenyt és kék palástot viselő apostol őszes hajú, hosszú szakállú alakja. Jobbjával legismertebb attribútumára, az X alakú keresztre támaszkodik. Fejét balra, felfelé fordítja, égi kontaktust keresve, ezzel mintegy megrajzolva a kompozíció egyik leghangsúlyosabb erővonalát, amelyet tovább erősít magasba emelt bal keze és a kereszt egyik szára. Ezt ellensúlyozza a kereszt másik szára és az apostol ezzel megegyező irányban befordított bal lába. A képtér bal felső részén és tetején rózsaszín köpenyes, szőke hajú angyal száll alá, bal kezében a vértanúk örökre szóló győzelmét hirdető pálmaágat tart. Egy ismeretlen eredetű, misztikus fényforrás arany sugarakat hint az apostol tunikájára, miközben a kép nagy része árnyékban marad. A színezés a kék és a sárga ellentétére épül. A színek érzéki szépsége helyett - amely leginkább jellemezte Vaszary művészetét a háború előtt - a művész itt inkább a kifejezőerejükre fektette a hangsúlyt. A kompozíció mozgalmassága, dinamikája, a drámai átélés a háború borzalmait átélt és „vértanú-katonák" tömegét látott festő lelki vívódását jeleníti meg. A szűk képkivágat jellemző az ekkoriban készült vallásos képeire. A stiláris és tartalmi jegyek ismeretében a mű feltehetően 1917-1919 körül keletkezett, miután Vaszary a frontról hazatért tatai birtokára. A mű születésének, egy esetleges megrendelésnek a körülményei nem ismertek, mivel az érsekvadkerti templom történetére vonatkozó adatok elpusztultak. Annyi azonban bizonyos, hogy az egykori vadászterület és az Eszterházyak által építetett templom is Vaszary Kolos fennhatósága alá tartozott. A festő nagybátyja azonban 1912 óta már nem volt főpap, Tisza István hatalomra jutása után lemondatták hercegprímási posztjáról. (Haulisch 1978. 10.) Ha a konkrét megbízást nem is, de az Érsekvadkerttel való kapcsolatát Vaszary minden bizonnyal a hercegprímásnak köszönhette. N. P. A Korona felajánlása, 1890 Főapátsági Gyűjtemény, Pannonhalma Szent István felajánlja a koronát Máriának, 1894 A nagyradai plébániatemplom oltárképe