Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - KOVÁCS BERNADETT: A „lefejezett szobacicus" esete, avagy Vaszary János műveinek (félre)értelmezése a korabeli karikatúrákban

jött létre. Minél többet hangoztattak ugyanis egy véleményt valamely művésszel kapcsolatban, annál biztosabban jelent meg az az élclapokban is. így transzformálódtak át a karikatúrákban Mednyánszky borongós hangulatú tájképei - melyeket sokan megfejthetetlennek találtak - a kép tárgyát firtató találós kérdéssé, a Nyolcak és más modern festők aktjai hurkavagy pálcikaemberekké, míg Fényes Adolf naturalista stílusban megfestett paraszti családportréiból „hasafáj família" lett. Az élclapok virágkora 1880 és 1910 közé esett, ekkortájt jelent meg párhuzamosan a legtöbb budapesti illetőségű élclap. Vaszary János éppen ebben az időszakban kezdte el festői pályáját. Korai műveinek mindkét markáns csoportjából, a naturalista paraszti életképek és a szecessziós-szimbolista stílusú aktképek közül is válogattak a karikaturisták. Aktos képeiről jóval több rajzos vicc született, mint paraszti zsanéréiról, főként a Magyar Figarónál, melynek profiljában erőteljesen jelen volt az erotika. De Vaszary munkái esetről-esetre több okot is szolgáltatattak a közönség megnevettetésére. 1895-ben a Forrásnál című szimbolikus müvén a modell vékony idomai keltettek feltűnést, ezért Linek Lajos a Kiaszott forrástündér

3 (1. kép) címet adta a képről készített karikatúrájának. Az Aranykor (kat. 23) a tárlat legkedveltebb munkái közé tartozott. Nemcsak a kritikusok zengtek róla dicshimnuszokat, de a látogatók is nagyon kedvelték. Egyik méltatója egyenesen azt állította, hogy ez a tárlat legnépszerűbb képe. „A diszkréció kötelez, hogy elmenjek Vaszary képe elől: párok jönnek műbírálni, az összes termek között ez a hely a legkeresettebb. Nem alkalmatlankodom és megyek tovább, hogy keressem a festett szerelmet."" A sikeres kép természetesen a karikaturistákat is megihlette. A viccelődésre főleg a Vénusz szobra előtti oltárra rózsát és füstölőt helyező nő alakja adott okot. Már A Hét című folyóirat kritikusa is megjegyezte, hogy a kép nőalakja olyan, mintha egy „pesti elité bálból" jött volna.

5 Faragó József ezt a gondolatot fejlesztette tovább, amikor a karikatúrán

6 (2. kép) az áldozati füst gomolygását azonosította a dohányfüsttel, a férfi mozdulatát felhasználva - mellyel mellkasa előtt a nő kezét tartja - pedig talán túlontúl is morbid humort faragott a festmény kapcsán.

7 Bár sokan dicsérték a festményt, mégis akadtak olyanok, akik nem értékelték csendes erotikáját. Az Aranykor is egyike volt azoknak a képeknek, amelyeket a kiállítás ideje alatt összefirkáltak rostirónnal.

8 Bár a tettes kiléte nem derült ki, akkoriban azokra a diákokra gyanakodtak, akiket a Műcsarnokba a Képzőművészeti Társulat döntése értelmében nagy tömegben ingyen bocsátottak be. 1. Linek Lajos(?): A kiaszott forrástündér. Magyar Figaró, 1895. 18. sz. 5. 2. Faragó József: Ő nagysága czigarettázás közben megszomjazott. Borsszem Jankó, 1898. 18. sz. 8.