Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - RÉVÉSZ EMESE: „Modern művészetet - az ifjúságért!" Vaszary János művészetpedagógiája

RÉVÉSZ EMESE „Modern művészetet - az ifjúságért!" VASZARY JÁNOS MŰVÉSZETPEDAGÓGIÁJA A modernizmus századfordulós történetének immár kihagyhatatlan fejezetét alkotja a művészeti nevelés reformja, amely előretolt helyőrségként gondoskodott az új képalkotási elvek térhódításáról, egy újfajta befogadói magatartás előkészítéséről. Képviselői korán felismerték, hogy a művészeti játéktéren való szerepvállalásuk egyik leghatásosabb eszköze a vizuális nevelés programjának újragondolása, ami saját pozíciójuk intézményes legitimációján túl, hosszabb távon a képi környezet és ízlésvilág egészének átformálását eredményezte. A művészeti nevelés „stratégiai jelentőségét" a hazai modernizmus története is bizonyítja, hiszen annak a nagybányai szabadiskolától Erdély Miklós Indigó-csoportjáig ívelő kibontakozása leírható az alternatív művészetpedagógiai törekvések sorával. Vaszary János munkássága oly sok szálon kapcsolódott a művészeti nevelés hazai történetéhez, hogy önmagában is szimptomatikus jelenségnek tekinthető. Pályája során mind tudatosabban aknázta ki született pedagógiai tehetségét, felismerve, hogy az új művészet „igehirdetésének" aligha van hatékonyabb szószéke a katedránál. Több évtizedre nyúló tanári tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult kortársi befolyásának megalapozásához, majd művészettörténeti pozíciójának megerősítéséhez, hiszen a hazai késő modernizmus generációja jórészt az ő „köpönyege alól bújt elő". A MŰVÉSZHÁZ SZABADISKOLÁJA Pedagógiai elveinek kibontakozása kapcsán aligha hagyhatóak figyelmen kívül Vaszary saját tanulmányai, hiszen kortársaihoz hasonlóan ő is az akadémikus művészképzés példáján okulva, annak ellenében dolgozta ki saját reformpedagógiai elveit.

1 Az iskolák ugyanazon grádicsait mászta meg, mint Hollósy-követő nemzedéktársainak többsége: a budapesti Mintarajziskolában szorgalmasan másolta a gipszfejeket, és elsajátította a képalkotás Székely-féle akadémikus szabályrendszerét, Münchenben odaadóan készítette naturalista aktstúdiumait, hogy végül Párizsban nagy elszántsággal igyekezzen a kánon és natura kettős béklyójából kiszabadulva rálelni az autonóm képalkotás útjára. Jellemzően modernista szempontú, kritikus önreflexióval megfogalmazott önéletrajzában később a tanulóéveket haszontalan és káros időpocsékolásként értékelte.

2 Autobiográfiája jelképes térképén az akadémiák olyan tévutak és zsákutcák hálózataként jelentek meg, amelyek jó időre eltérítették a pályakezdő művészt saját identitásának meglelésétől. Vaszary tanári pályáján az első jól megragadható állomásnak a Művészház 1913 szeptemberében megnyílt Szabadiskolája tekinthető. Gyaníthatóan a valódi kezdet nem ez volt, és kortársaihoz hasonlóan Vaszary is vállalt magántanítványokat. Ám a rajztanítás évszázadok óta bevett, spontán jövedelemszerző tevékenységétől eltérően ez szervezetileg, financiálisán stabil és programját tekintve átgondolt, közös vállalkozásként indult. A századforduló olyan reformszellemiségű művészeti iskoláitól, mint Nagybánya, Kecskemét vagy Gödöllő a Művészház kezdeményezését elsősorban urbánus jellege és kiállítóházzal, folyóirattal ötvözött, komplex intézményi háttere különböztette meg.

3 Vaszary Rippl-Rónai Józseffel és Kernstok Károllyal együtt egy olyan tanári gárdában kapott helyet, amelyet határozott nyugati igazodás, progresszív, polgári-nagyvárosi értékrend jellemzett. Rózsa Miklósnak, az intézmény alapítójának köszönhetően a három kiválasztott festőtanár a hazai modern piktúra három nemzedékét képviselte, nevük pedig egyértelműen a nyitott szellemiség és haladás védjegyével vonzotta a tanulni vágyó ifjúságot.