Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - FÖLDI ESZTER: „...modern plakátot csinálni...". Vaszary János alkalmazott grafikai tevékenységéről

tés hatásáról tanúskodó címlapterveket készített (kat. 316-319).

45 Ezek a dekoratív, színes tervek nem konkrét müvekhez készültek, a művész valószínűleg a majolikafestés színeinek és formáinak felhasználásával kísérletezett. Mindegyik vázlat rendkívül egyszerű, fehér alapon csak néhány virág-, illetve gyümölcsmotívum, egy-egy madár, egy szarvas bukkan fel az egyiken, alul-felül szöveget imitáló kézírásos betűkkel és számokkal. (13. kép) Vaszary János alkalmazott grafikai műveinek kutatása során új, eddig nem ismert alkotások is kerültek elő, például a korai Történelmi é/eírayzo/c-illusztrációk, Koróda Pál verseskötetének, a Lírának címlapja, valamint Pékár Gyula Az esztendő legendája című novelláskötetének cím- és hátlapja. Az újonnan felfedezett és a már ismert művek, plakátok, címlapok, meghívók stb. összegyűjtése, rendszerezése és elemzése után Vaszary új szemszögből, a magyarországi tervezőgrafika fontos alakjaként tűnik fel. Alkalmazott grafikai munkássága igen jelentős mind a saját ceuvre-jében, mind a 19-20. század fordulójának magyar művészetében. Vaszary nem kísérletezett a műfajokkal, mint Rippl-Rónai, hanem rendszeresen, felkérésre dolgozott, mindig a megrendelők kívánságát, az alkalom jellegét tartva szem előtt. A hivatalos művészeti szervezetek megbízásainál, „tiszteletben tartva a magasztos célt", modern stílusban kivitelezett allegóriákat készített, míg kereskedelmi és irodalmi megrendeléseinél szabadabban, bátrabban alkalmazott zsánerjeleneteket dekoratív szecessziós elemekkel. Vaszary a magyar alkalmazott grafika megszületésének egyik fontos szereplője volt, a kevesek egyike, aki képzett festőként kezdett ezzel a viszonylag új területtel foglalkozni. Plakátjai, címlaptervei koherens egészet alkotnak, és szorosan kapcsolódnak festészetéhez és egyéb iparművészeti tevékenységéhez is. A festészetében az 1890-es évek utolsó néhány évében, valamint a századelőn érzékelhető kettősség alkalmazott művészetében is megnyilvánul. Míg szőnyegeihez falusi zsánereket választott témájául, plakátjai, címlaptervei tematikusán, stílusukban és színvilágukban is szimbolikus festményeihez kapcsolódnak. Különös ugyanakkor, hogy noha a korszakban a kritikusok lelkes cikkekkel igyekeztek művészeket is bevonni a nyomdai termékek előállításába, Vaszary jelentőségére nem figyeltek fel. Az egyetlen kortárs kritikus, aki értelmezni próbálta alkalmazott grafikai és iparművészeti tevékenységét, Lyka Károly volt, aki a Művészeti Krónika hasábjain 1904-ben így írt: „Vaszary jános interpretál. E nélkül az interpretálás nélkül holt dolog a kép. Vaszary az ő összefoglaló, sommázó tömörítő vonalaival, tömör színfoltjaival interpretál. Az egyszerűsítés a főjellemvonása legtöbb képének. Sőt néha egy egész képet átstilizál ílyformán egyetlen színnek értelmében. [...] Ezek mind egy zöldes szín skálájába vannak átírva. [...] Az az intelligencia, amely ily módon mindig számol a céllal és a hatással, legtöbb művén érdekes módon nyilvánul. Elég, ha itt szőnyegterveire és kőrajzaira utalunk. A szőnyeg karaktere megkívánja, hogy viruló síkot mutasson, de megkívánja a nagy foltot is és ellensége minden aprózódásnak. Vaszary tehát ilyen értelemben stilizálja idevágó terveit. A színes kőrajznál is hiba volna, ha egy akvarell vagy egy olajfestmény szín-átmeneteit igyekeznék valaki utánozni. A kőrajznak egyszerű, nagyvonalú képnek kell lennie, a szín ezekbe a nagy vonalakba ül bele, minden jobbra-balra való alkudozás nélkül. Mindez világosan meglátszik Vaszary kőrajz müvén."

46 13. Címlapterv, 1912 Magyar Nemzeti Galéria