Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - FÖLDI ESZTER: „...modern plakátot csinálni...". Vaszary János alkalmazott grafikai tevékenységéről

6. Vázlat Pékár Gyula: Az esztendő legendája c. művéhez, 1899 Magyar Nemzeti Galéria 7. Alfons Mucha: Zodiakus naptárlap, 1897 Magyar Képzőművészeti Egyetem © HUNGART 2007 (kat. 295). Jelzésszerűen, néhány stilizált lombbal ábrázolt természeti környezetben két világhírű, emblematikus műalkotást - a milói Vénuszt és Raffaello Önarcképét - helyezett egymás fölé, a képzőművészet újfajta szimbólumát alkotva meg. Vaszary tervezett borítót a Műbarátok körében jelentős szerepet játszó Pékár Gyula 1899ben, az Athenaeumnál kiadott novelláskötete, Az esztendő legendája számára."

1 (6. kép; kat. 309) A borító különlegessége, hogy cím- és hátlapból áll, és színesben nyomták. A címlapon körben a zodiákus jegyei látszanak, előttük nőalak lebeg háttal, antikizáló ruhában, kitárt kézzel, lobogó vörös hajjal, keresztben csillagok sora jelzi az eget. A hátlapon ugyanezen körön egy feketeruhás bohóc ül, botjára támaszkodva, kezével állát támasztva szomorkásán néz lefelé. A címlap zodiákus köre Mucha híres Zodiákus naptárlapjáról (7. kép) ismerős, a lobogó vörös haj pedig Eugène Grasset illusztrátor nőalakjait idézi. A levegőben lebegő, csavarodó felsőtestű, lobogó hajú nőalak a szecessziós plakátművészet kedvelt eleme volt. A háttal ábrázolt és a néző felé visszatekintő vagy éppen elforduló figura Vaszarynál is gyakran megjelenik. Úgy tűnik, Vaszary kedvét lelte ebben a könnyedebb hangvételt megengedő munkában, mert egy igen friss, színes, látványos és vidám kompozíciót készített. Ezután a kis „kitérő" után Vaszary ismét hivatalos megbízást kapott: az 1900-as párizsi világkiállítás magyar képzőművészeti katalógusának címlapját tervezte (kat. 311)." Ekkor használta fel a meg nem valósult Lotz-meghívóterven (kat. 303) szereplő Piktúra alakját. (8. kép) Ott Piktúra papírlapot szorít bal kezébe, kikönyököl a meghívó alján lévő párkányra, jobbjával pálmaágat emel Lötz Károly portréja felé. A címlapon ugyanezt a női aktot magasabban vágta el Vaszary, bal kezébe palettát és ecseteket helyezett, jobbjába a művészetek címerével ötvözött babérkoszorút adott, amelyet a címlap üresen hagyott felső részébe emel. így a nőalak egyszerre Piktúra és Glória, hiszen babérral koszorúz. A figurát körbeveszi a címlap szövege, mindössze a rajzolt betűk szolgálnak környezetként. A babérkoszorú a szöveg fölé nyúlik, így az egész címlap középpontja, a kompozíció leghangsúlyosabb eleme lesz. 1900 után készült a Magyar művészek állandó műkiállítását (Nemzeti Szalon) hirdető plakát (kat. 296).

36 Itt mintha a párizsi katalógus Piktúrája megfordult volna, jobb kezén támaszkodva, merengve maga elé néz, kinyújtott bal kezét, amelyben négyszögletes palettát és ecseteket tart, a plakát keretén nyugtatja. A keretet felül kétoldalt a műcsarnoki plakátról már