Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: Vaszary János iparművészeti tevékenysége
látszólag szimmetrikus elrendezése, a sötét és világos felületek egymást keresztező, diagonals elrendezése mintegy előkészíti a Vásár nagyvonalú, dinamikus kompozícióját. Ugyanebben az évben készült Vaszary János Mézeskalácsárus (kat. 336) című kárpitja Gödöllőn, amelyről több fényképfelvételt is ismerünk. A Mézeskalácsárus vásári jelenete eltér a Vásár és a Jegyespár kimerevített cselekvésábrázolásától, mozgalmasságával életteli jelenetet mutat be. 40 Haulisch Lenke monográfiájában az utolsó Gödöllőn készült gobelinnek az 1906-os Tavasz (kat. 327) című művet tartja, 41 amely oszlopcsarnok előtt körtáncot lejtő leányokat ábrázol. Feltételezi, hogy ez a kárpit díszíthette a központi városháza folyosóján 1913-ban létesített Városi Étkezőt. 42 Ez a munka már témájában és színeiben is eltér a korai, a falusi életet feldolgozó munkáktól. Az újabb inspirációk forrása talán a művész 1905-ös európai körútja lehetett, mindenesetre Vaszary feleségének írt leveleiben megemlíti, hogy milyen nagy hatással voltak rá a Spanyolországban látott szőnyegek. 43 1906-ban iparművészeti munkái egyszerre szerepeltek a milánói nemzetközi kiállításon (10-11. kép), 44 illetve a Nemzeti Szalon gyűjteményes tárlatán. A Nemzeti Szalon vezetőségének az Iparművészeti Múzeumhoz küldött műtárgykérő leveléből megtudhatjuk, hogy szerették volna kiállítani a Parasztházasság {Jegyespád, a Vásári Jelenet, a Hazatérő juhász nyájjal {Juhászbojtár), a Gólyák, a Kis parasztleány macskákkal (Kislány cicákkai) című kárpitokat, illetve azok terveit. Györgyi Kálmán válaszában leírja, hogy a kért műtárgyak közül csak a Kis parasztleány macskákkal van meg két példányban, ezt kölcsön tudják adni, a többi műtárgyat a milánói kiállításra már becsomagolták, a kért szőnyegtervek pedig nincsenek a birtokukban. 45 A Nemzeti Szalon 1906 márciusában megnyílt kiállításán mégis szerepeltek a fenti szőnyegtervek, azaz a Parasztasszonyok a vásáron (1905, gobelinterv), a Kislány macskákkal (1902, faliszőnyeg), a Vásári jelenet (1905, gobelinterv), a Vásári jelenet tehenekkel (1905, gobelinterv), a Fiatal házasok (Jegyesek, 1905, gobelinterv), egy Gobelínterv „megszőve gróf Hadik-FJarkóczy Endre számára", a Költöző gólyák (gobelinterv) és a Mézeskalácsárus (gobelinterv). 46 Kovalszky Sarolta és az Iparművészeti Múzeum korábban idézett levelezéséből úgy tudjuk, hogy az általa használt Vaszaryteveket a múzeumnak visszajuttatta. 47 Körösfői-Kriesch Aladár névjegykártyáján viszont azt írta 1906-ban Ernst Lajosnak, hogy hamarosan küldi a Nemzeti Szalonba Vaszary János dekoratív tervrajzait és a megszőtt dolgokat. 48 Feltételezhetjük tehát, hogy a keresett és később kiállított Vaszary-gobelintervek közül néhány mégis a gödöllői szövőműhelyben maradt. 49 1907-ben a Magyar Iparművészet közli a Vásár című gobelin egy változatát, amely a gödöllői szövőműhelyben készült. 50 Ezek szerint Vaszary János több tervét is megszőtték Gödöllőn, hiszen a Vásár, a Kislány cicákkal című gobelinek mellett a Juhászbojtár című kárpitot is több változatban ismerjük. Vaszary utolsó kárpitja a Templomba menők, amelyet Szalay Mária kivitelezett 1911-ben, 51 de egyetérthetünk abban, ez az alkotás részletező előadásmódjával nem mérhető korábbi textilterveihez, lényegesen erőtlenebb azoknál. Vaszary eltávolodását az iparművészeitől egy konkrét fejlemény is előmozdította. Az Iparművészeti Társulat 1906. évi XXI. rendes közgyűlésén 52 Bálint Zoltán építész tájékoztatta a jelenlévőket arról a mozgalomról, amelyet azok a képzőművész tagok indítottak meg, akik úgy érezték, hogy a Társulat akkori szervezeti keretei nem nyújtanak elegendő teret programjuk megvalósításához. Céljuk az iparművészet „modern és magyar" irányban való fejlesztése volt. Többen támogatták is a képzőművészek újítási törekvéseit, amely az alapszabály módosításával, továbbá természetesen több képzőművész választmányi tagságával járt volna együtt. Másfelől a műiparosok is joggal kívánhatták, hogy helyet kapjanak a társulat szervezetében mint az iparművészet termelő munkásai, 53 és kérték, hogy minél több gyakorló iparos kerüljön be a választmányba. Ezek után lépett ki Vaszary János néhány társával 54 az Iparművészeti Társulat választmányából. Az a mozgalom tehát, amely a modern művészeti szemlélet jegyében a képző- és iparművészet határait átjárhatóvá tette volna, ebben az esetben vereséget szenvedett. Ki tudja, talán kapóra jött Vaszarynak, hogy a termékenynek mondható iparművészeti kirándulás után visszatérhetett a palettához és az ecsethez: hiszen csak „festeni akart". 10. A milánói nemzetközi kiállítás magyar osztályának enteriőrje Körösfői-Kriesch Aladár falképével, 1906 Magyar Iparművészet, 1906. 6. sz. 292. 11. A milánói nemzetközi kiállítás kitüntető oklevele, 1906 (kat. D26)
