Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: Vaszary János iparművészeti tevékenysége

ŐRINÉ NAGY CECÍLIA Vaszary János iparművészeti tevékenysége í. Üvegablakterv, 1910 körül (lappang) Archív fotó Révész István hagyatékából Magyar Nemzeti Galéria, Adattár Az angol preraffaelita mozgalom elméleti munkásságának köszönhetően megerősödött modern iparművészeti szemlélet az 1890-es években Magyarországon is számos kérdést vetett fel. A szakembereket elsősorban a műipar (iparművészet) lehetséges fejlesztése foglalkoztatta, ők a megújulást a népművészet formakincsének feltárásától remélték. „A mi iparművészetünk csak akkor lehet életerős, ha magyaros is lesz és nem halvány árnyéka, másolata szívünkhöz nem szóló idegen művészetnek" - írta Fittler Kamill szerkesztő a Magyar Iparművészet első számában.

1 Maga a miniszter, Trefort Ágoston is szorgalmazta a hazai ipar művészi átalakítását, az ő támogatásával jött létre 1885-ben az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, amely feladatának a magyar iparművészet előmozdítását tekintette. Kétségtelen, hogy az európai iparművészeiben, közelebbről a textilművészetben létrejött szellemi és technikai megújhodás nagy szerepet játszott a hazai modernizálódás megindulásában. A „szecesszió" gyökérzetében az irodalmi és festészeti szimbolizmust, a távol-keleti művészet hatását, az egyes népek mondavilágának és a népművészeti motívumainak felfedezését egyaránt megtalálhatjuk. A szellemi összetevők mellett a tárgyak használati jellegének felismerése alakította ki azt a szűkebb értelemben vett stílust, vagy tágabban: életformát, amelynek célja az élet és a művészet egyesítése volt. Angliában a legkorábbi új szellemű és stílusú kárpitok még a hagyományos gobelintechnikával készült preraffaelita alkotások voltak, míg Franciaországban 1886-tól Paul Gauguin köré csoportosultak azok a mesterek, akik Pont Avenben az „összművészet" elvének megvalósítására törekedtek, kerámiákat készítettek, fát faragtak, üvegablakokat és kárpitokat terveztek.

2 A századfordulón a modern iparművészet egyik elkötelezett képviselője - Koronghi Lippich Elek mellett

3 - az 1896-ban az Iparművészeti Múzeum főigazgatói székébe kerülő Radisics Jenő volt. Ő fogalmazta meg Magyarországon az iparművészet megújításának programját, s ezen belül az Iparművészeti Múzeum célkitűzéseit. A művészi ipar színvonalának emelése mellett felismerte a múzeum közművelődésre és nemzeti iparra gyakorolt hatását, műiparformáló és nemzetgazdasági szerepét. A magyar iparművészet fejlődésének két sarkalatos pontjának a nemzeti jelleg megőrzését és az európai modern irányzatok megismerését és követését tekintette." Vaszary - aki egész életében egyszerre volt „nemzeti és európai" - gondolkodásmódjában találkozhatott Radisics programjával, így az iparművészeti tervezések nagy súlyt kaptak a festő ifjúkorának művészetében, annak ellenére, hogy életrajzában leírta: „Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam, festeni akartam!"

5 Nem meglepő a minden újra fogékony művésztől, hogy számtalan műfajban kipróbálta tehetségét: a leginkább meghatározó kárpittervei mellett plakátokat, képkereteket, tükör- és edényterveket, illetve üvegablak-variációkat (1. kép) egyaránt készített. Az 1900-as párizsi világkiállításon szerepelt Aranykor (kat. 23) című festményének Vaszary maga tervezte meg díszesen faragott keretét.

6 (2-4. kép) A szimbolista festményen felszálló áldozati füst aranyszívekből kiinduló, stilizált változata jelenik meg a keret díszítésén. A korszak festészetében gyakori az önálló ábrázolásokkal ellátott keret használata, mely a képi tartalommal viszont mindig szorosan összefüggött. A szecesszió összművészeti szemléletének megfelelően a keretet sokszor maguk a művészek tervezték, illetve készítették.

7 Vaszary A tavasz visszatérése (kat. 24) című képének kerete is a művész saját elképzelésén alapul, külön-