Kopócsy Anna: Új színben, Rózsa Miklós és művészönarckép-gyűjteménye 1932–1943 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/2)

Vilmos képviselte. Rózsa Miklós 1926-1932 között irányította a KUT munkáját. Vezetése alatt a társaság művészi súlyában, társadalmi tekintélyében a legjelentősebb periódusát élte. Mindent a modern művészetért „Amióta figyelemmel kísérhetem Rózsa Miklós munkásságát, mindig a művészet titkos boszorkánykonyhájában vagy zajos harcmezején látom őt. Hol rombolt, hogy építhessen, hol kemény defenzívába ment, hogy az általa elfoglalt pozíciókat megtarthassák - mások. Mindig az első tűzvonalban állott; sohasem magáért, mindig - a művészetért. Hol egy nagy géniusszal karonfogva jelent meg a publikum előtt, hol meg ismeretlen, ügyefogyott kezdőket ajánlott a közjótékonyság figyelmébe; táplálta őket, emberekké nevelte. Hol írt, hol szónokolt, legfőképpen azonban kiállításokat csinált s mert sokkal több kiállítást csinált, mint amennyi helyiség rendelkezésére állott: teremtett erre való helyiségeket s mert ezek magukban nem tudtak megállani: teremtett szervezeteket, társaságokat, amelyek ezeket a művészházakat fönntartják. És természetesen mindezeknek az organizációknak ő volt nemcsak a lelke, hanem a feje is, a lába is, a szíve is"

2 - írta Rózsa Miklósról Lyka Károly. Noha az idézet 1914ből származik, Rózsa későbbi működésére is érvényesnek tekinthetjük, hiszen a modern törekvések intézményes hátterének egyik megteremtője, kiállítási helyiségek létrehozója, folyóiratok kiadója volt a két háború között is. Megkerülhetetlen szereplője a huszadik század első felében működő, legjelentősebb modern művészetet pártoló intézményeknek (Művészház, KUT, Tamás Galéria, Frankel Szalon).

3 A széles tájékozottságú, irodalmi és művészetelmélet-írói ambíciókkal is rendelkező, még a „ferencjózsefi" időkben szocializálódott Rózsa Miklós, felesége, Beck Blanka költőnő révén, a Jelzáloghitelbankot műSzobotka Imre: Pipázó önarckép, 1932 körül (kat. 13.) Szobotka Imre: Holland tűzijáték, 1923-27 (kat. 41.)