Kopócsy Anna: Új színben, Rózsa Miklós és művészönarckép-gyűjteménye 1932–1943 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/2)

Rózsa művészeti koncepciója A KUT alkotóinak egyéni tárlataira legtöbbször a Tamás Galériában, az egyesület reprezentatív tárlataira a Műcsarnokban (1928, 1930, 1931) és a Nemzeti Szalonban (1927, 1929, 1930) került sor, A Tamásnál rendezett, a KUT kollektív kiállításainak redukált változatait jelentő tematikus tárlatokon (Modern magyar grafika, Önarckép, Új progresszív művészek) a Rózsa által kiválasztott művészek jóval egységesebb arculatot mutattak, mint a modernségük ellenére is heterogén éves kiállításokon. Rózsa két folyóiratot is működtetett ebben az időben. A KUT című két évfolyamot, az Uj Szin egy mutatványszámot és két rendes számot ért meg a tervezett évi tíz helyett/

9 A két Nemzeti Szalonban rendezett kiállításra (1929, 1930) pedig reprezentatív, konstruktivista tipográfiát alkalmazó, gazdagon illusztrált katalógust is sikerült kiadni. A KUT Rózsa vezetése alatt egészen új típusú kiállításokkal kísérletezett a Nemzeti Szalonban. Nemcsak képzőművészeti alkotások és iparművészeti tárgyak, de építészeti tervrajzok és fotók is szerepeltek a tárlatokon, ami egyedülállónak számított a korszakban. Molnár Farkas már 1 927-ben szerepelt Bauhaus jellegű tervrajzaival, 1929-ben Kozma Lajos és Ligeti Pál is részt vett, végül 1930-ban egy sereg modern magyar építész mutatkozott be terveivel. A kortárs művészetet minden oldalról bemutatni kívánó kiállítás eszményében az art deco törekvések modern életérzésére ismerhetünk. A katalógusok, meghívók, lógók tipográfiája ugyanezt a szemléletet tükrözte. A fiatalok mellett a KUT törzstagjai (Kmetty János, Berény Róbert, Perlrott Csaba Vilmos stb.) is mindannyian ezt a dekoratív felfogást követték. Kassák Lajos képarchitektúrái az egyik szélső pontját képezték a dekoratív, síkszerű kompozíciójú képtípusnak, tulajdonképpen beleilleszkedtek Berény és Kmetty a kompozíciót hangsúlyozó, ekkor készült csendéletei közé. Az UME kiválásával az 1927-es kiállítás nélkülözte a Vaszary tanítványokra jellemző, elsőSzőnyi István: Kalapos önarckép, 1928 körül (kat. 1.) Szőnyi István: Szántás, 1927 (kat. 42.)