Muladi Brigitta - Veszprémi Nóra szerk.: A festmény ideje – Az újraértelmezett hagyomány (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Bevezető - A realizmus ideje. Muladi Brigitta

bathelyi kiállítás katalógusában Kovács Lehel írása, most Kondor Attilának és Somhegyi Zoltánnak e kötetben olvasható tanulmánya részleteibe menően járja körül ezt a témát - de kevesebbet beszélünk a helyről. Pedig a hely az, amely az egyéni létben, a kulturális és művészeti közegben is specifikusan meghatározott. A kiállítás helye esetünkben a múzeum, ahol az elmúlt idő, tárgyak formájában, folyamatosanjelen van, ezért nem meglepő, hogy a kortárs itt együtt élhet a klasszikus művészettel. A Magyar Nemzeti Galéria mint helyszín a legteljesebb mértékben teljesíti be a kiállítási koncepciónak a szellemi környezettel kapcsolatos igényeit. Az értékteremtő kontextus, a hely adott. A gyűjtemény egésze és a benne szereplő egyes művek is a magyar festészeti hagyomány őrzői. A Sensaria csoport egyes festői számára lényegi szempont az egyetemes festői univerzumba tartozás mellett lokális hovatartozásuk kifejezése. Az általuk elképzelt összefüggésrendszerben központi kérdés a helyspecifikus - magyar - művészi produktum mintául vétele, és számukra ebben a konstrukcióban lehetséges az autonóm műalkotás létrejötte. Ebben a viszonylatban a magyar hagyománnyal közvetlen képi formában párbeszédet folytatni képes festészet létjogosultsága fejeződik ki. László Dániel és Kovács Lehel a személyes és történeti helyszínek megfestésével, Kondor Attila az európai filozófiai gondolkodáshoz való kapcsolódással fejezi ki hovatartozását. Kondor eszményítő táj- és városképein mozdulatlan helyek ábrázolásával a szellem folytonos nyugtalanságát fejezi ki. Művein az idősíkok összekacsolódnak, és a festmény lesz az a hely, ahol az „idő" láthatóvá válik. (A katalógusban olvasható Kondor Attila esszéje, a kiállítás címét adó A festmény ideje.) Horváth Krisztián festményei némileg ellenpólust képeznek, ha a Sensaria tagjainak közös vonásaként fogjuk fel, hogy festményeiken semmi olyan elem nem látható, ami a valóságban nem létezne. Horváth Krisztián ezzel szemben a valóságban nem érzékelhető táj képét hozza létre, ismeretlen, távoli entitást, és ilyen értelemben kapcsolható Mednyánszky László tájaihoz, amelyek a festő szerint: „A hangulat, a mulandóság tudatos vagy tudattalan érzésé"-t fejezik ki. „Ez a meghitt érzés a kifinomult szervezetek előjoga. Önkéntelenül arra indít, hogy az örökkévalóságra gondoljunk. Mert ha naponta látjuk a falat, amely szemünknek útját állja, és ha ezt a falat szorosan közelünkben érezzük, akkor múlhatatlanul azt kell, hogy kérdezzük magunktól, hogy vajon mi lehet mögötte?"

6 A csoporton kívüli festőket tekintve a hely mint a művész területe Surman Viktor képein válik a gondolati konstrukció részévé. A „festmény" a háttérbe „helyeződik", ami a személyiségének és a társadalmi státuszának ilyen formában való kifejezésén túl az általa preferált, a reneszánsztól a romantikáig terjedő korszakok szemléletét is tükrözi. Ehhez találta meg párdarabokként Ligeti Antal és Mészöly Géza finom érzékenységű tájait. A legprimerebb és egyben legfestőibb formában Pálfi Balázs közelít ehhez a kérdéshez: ő egyszerűen minden képén a környezetének egy részletét festi meg. Éppen ezért társíthatok hozzá Tornyai János enteriőrjei vagy Csók István életképei. A hely mint kisajátított terület, a kert, ami tetszés szerint a művészet, vagy leszűkítve festészet allegóriája is lehet, több művész munkáiban is megjelenik. Balogh Gyula, a kiállítás legközvetlenebb hangú festője, a legbanálisabb hétköznapi részleteket is festésre méltónak találja környezetében: kerti kutat, apró gyeprészietet. Konkoly Gyula az impresszionizmus stílusjegyeit használja, jelen esetben a magyar festészet egyik legismertebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a művei mellé helyezve olykor ironikus hangvételö képeit. Ferenczy Zsolt narratív sorozatai szatirikus hangvételben „íródnak"; már a modernista szemléletből táplálkoznak, és azon is túlmutatnak. A hely mint műterem, mint a művészet születésének helye jelenik meg Csernus Tibor, Lajta Gábor, Kondor Attila, László Dániel, Halász András képein. Baranyay András, Szenteleki Gábor, Sudár Péter portréi, önarcképei a személyiség helyeként a szubjektum kifejezését tartják a legfontosabbnak. A kiállítás egésze hétköznapi történéseket és helyeket mutat be magától értetődő természetességgel, igyekszik ezt a tematikát és a formálás hagyományos módját beilleszteni a kortárs festészet szférájába, és ha új stíluskifejezésekkel még ma is le tudnánk fedni az olyan gyorsan változó irányzatainkat, valószínűleg a tradicionális, konzervatívjelzők mellett a „közvetlen" vagy „triviális realizmus" kifejezést találnánk a legideillőbb, a legHELYesebb kifejezésnek. í Lásd Rieder Gábor írását jelen katalógusunkban. 2 A tradíció átértékeli a jelent. Személyes hagyományválasztások a kortárs festészetben (szervező: Kondor Attila, Szilágyi Mária, Bizzer István) A konferencia mottója Csernus Tibor gondolata volt: „Manet bizonyára kereste a velázquezi csúcsok felé vezető utat, eközben kénytelen volt kidolgozni a maga számára egy stílust, festői módszert, s ennek segítségével próbált eljutni arra a fokra, melyet annyira csodált Velázquezben. Az eredmény persze más lett, hiszen befolyásolta a XIX. század, az ő százada. [...] Nem utánozni akarta Velázquezt: azt a titkos találkozót kereshette, melynek során közös festői nyelven társaloghattak egymással.". A rendezvények helyszínei: 2006. december. 6., ELTE BTK Művészettörténeti Intézet; 2006. december 7., Magyar Nemzeti Galéria „A" épület (volt Ludwig Múzeum). 3 Nem pejoratív értelemben. Jelentése inkább: közérthető. 4 Encounters — New Art from Old, National Gallery, London, 2000. június 14 - szeptember 17.; SLOW ART. Stilleben, Porträts, Landschaften, Museum Kunst Palast, Düsseldorf, 2005. június 16 - július 11. http://www.museum-kunst-palast.de/doc250a; ...durch die Jahrhunderte, http://www.kunstmuseumsg.ch/ archiv.html 5 Re:mbrandt, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006. július 6 - 2006. október i. A kiállításon résztvevő művészek: Bak Imre, Bernát András, Csurka Eszter, Csutak Magda, Duliskovich Bazil, El Kazovszkij, Forgács Péter, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Keserű Ilona, König Frigyes, Lajtai Langer Péter, Nádler István, Orosz István, Pauer Gyula, Rácmolnár Sándor, Szegedy-Maszák Zoltán, Szirtes János. Kurátor: Rényi András Van Gogh Budapesten, 2007. december 2 - 2007. március 20. Szépművészeti Múzeum, kurátor: Geskó Judit, http://www.vangoghbp.hu/kiallitas.php 6 Mednyánszky naplója 1898. In: Mednyánszky László naplója. Szemelvények. Szerk.: Brestyánszky Ilona, (A Művészettörténet Forrásai), Budapest, Képzőművészeti Alap, Bp., i960.