Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Nyolcadik fejezet. A múzeumok és a modern művészet

8-13 Váza algamintávai 1899 körül Atelier de Glatigny Lucien Gaillard (foglalat) Párizs 1861 - 1932-1933 (?) Párizs Mázas porcelán, patinázott ezüst Magassága: 29 cm, átmérője: 13 cm Jegyek: benyomott manufaktúrajegy és „Glatigny" felirat; a foglalaton pecsét: „LG" és ezüstjegy Proveniencia: a párizsi világkiállításon Lucien Galliard-tól, 1900 GRASSI Museum für Angewandte Kunst, Leipzig Ltsz.: 1901.407 Ld. Kat. Bonn, 340. 8-14 Díszváza „Pied d'alouette" Párizs, 1899 körül Lucien Gaillard Párizs 1861 - 1932-1933 (?) Párizs Ezüst, részben aranyozott Magassága: 17,5 cm, átmérője: 6 cm Jegyek: „LG" pecsét és francia ezüstpecsét Proveniencia: a párizsi világkiállításon a művésztől, 1900 GRASSI Museum für Angewandte Kunst, Leipzig Ltsz.: 1901.408 Ld. Kat. Bonn, 341. 8-15 Vizitkártya-tartó tál Koppenhága, 1900 előtt Andrea (Anna) Pedersen (modell) 1872-1936 Kivitelezés: koppenhágai királyi porcelánmanufaktúra Porcelán, a máz alatt festve Átmérője: 20 cm Jegyek: „AP" ligatúra, a máz alatt kékkel manufaktúrajegy (hullámok) és festőszám: „72" (?), a máz felett zöld korona és „7" Proveniencia: a párizsi világkiállításon a manufaktúrától, 1900 GRASSI Museum für Angewandte Kunst, Leipzig Ltsz.: 1901.442 Ld. Kat. Bonn, 342. 8-16 8-16 Tányér a „Henry van de Velde" étkészletből 1902-1903 Henry van de Velde Antwerpen 1863 - 1957 Zürich Kivitelezés: meißeni királyi porcelánmanufaktúra Fehér mázas porcelán, kobaltkék máz alatti festés Átmérő: 26,5 cm Klassik Stiftung Weimar, Bauhaus-Museum Ltsz.: N 6/93 Henry van de Velde 1902-ben kapott megbízást a meißeni királyi porcelánmanufaktúrától egy új étkészlet megtervezésére. Néhány meißeni készlet régies arculatát kellett korszerű porcelánokkal kiegészíteni, erre olyan ismert művészeket kértek fel, mint Heinrich Vogeler, Richard Riemerschmied vagy Peter Behrens. Van de Velde ebben az időben Weimarban az iparművészeti szemináriumot vezette, a porcelán előállításának gyakorlatában azonban még járatlan volt. Otto Stangéval közösen van de Velde modellvázlatokat és dekorációs terveket készített egy 42 részből álló asztali, kávés és teás készlethez, amelyet 1903-ban el is kezdtek gyártani. A porcelán előállítása azonban túl időigényes és drága volt. Az állítólagos sikertelenség ellenére a készlet darabjai még ma is számos múzeumban és magántulajdonban megtalálhatók. Az „ostorcsapás-motívumként" emlegetett ornamentika kobaltkék és arany színben egyaránt előfordul, de más dekorációs variánsok is ismertek. A belga művész legnagyobb sajnálatára az idők folyamán számos, fel nem használt, nyers darabot más motívummal, illetve színnel, így például virágmintázattal, illetve vörös peremmel festettek meg. Irodalom: Bröhan 1977, 311- sk., 449. sz.; Just 1983, 131- skk.; Sembach-Schulte 1991, 292. sk., 325. skk. A. N.