Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Nyolcadik fejezet. A múzeumok és a modern művészet

Nyolcadik fejezet A múzeumok és a modern művészet A 19. század folyamán, nem utolsó sorban a német császárság 1871-es létrejöttének következményeként számos új múzeum alakult, többek között Lipcsében, Chemnitzben, Halléban és sok más városban. Gyakran olyan polgári gyűjtők kezdeményezésére jöttek létre, akik a kortárs modern művészet mellett kötelezték el magukat. Emellett haladó szellemű igazgatók - mint például Harry Graf Kessler 1903-tól Weimarban - személyes elhivatottságának is köszönhető ez, akik - gyakran a helyi politikusok és főurak ellenállásával szemben - kiállításokkal és vásárlásokkal segítették a modern művészet áttörését. 1905-ben Drezdában alakult meg a Brücke művészcsoport, amely - minden művészi és társadalmi konvencióval szembehelyezkedve - expresszionista stílusával az első radikálisan modern irányzatot képviselte Németországban. Drezda néhány évvel később ismét egy nagyszabású újdonság színhelye lesz: 1912-ben megalakul a Deutsches Hygiene-Museum (Német Higiéniai Múzeum). A gyűjtemény az alapvető felvilágosító gondolatok mellett - kezdetben átmeneti helyen, 1930-tól kezdve saját épületben - látványos kiállítási tárgyakkal az egészségügy tudományos felfedezéseit népszerűsítette. A képzőművészet mellett az alkalmazott művészetek is döntő inspirácót kaptak 1873-ban, amikor Lipcsében megnyílt az Iparművészeti Múzeum, a későbbi Grassimuseum. Az ízlés fejlesztéséhez és az új stílusok kialakításához olyan megreformált iparművészeti iskolák járultak hozzá, mint a hallei Burg Giebichenstein. Az 1919-ben Weimarban megalapított Bauhaus a formatervezés legjelentősebb és legbefolyásosabb iskolájává vált. Az eredetileg kézműves jellegű iskola, amely 1925-ben politikai nyomásra Dessauba költözött, a művészet és a technika egymással való összehangolását tűzte ki céljául. A klasszikus modern művészetet a konstruktivizmuson, a húszas évek egyik legjelentősebb nemzetközi irányzatán keresztül ismerhetjük meg. Karl Peter Röhl festménye a holland De Stijl-csoportnak a Bauhausban kifejtett hatásáról tanúskodik. El Liszickijnek a Prou^-sorozatba tartozó műve az orosz művészetnek a korszak avantgárd mozgalmaiban játszott szerepét hangsúlyozza. A Kestner-mappa Konstrukciói pedig Moholy-Nagy László grafikai munkásságának csúcspontját mutatják be abból az időszakból, amikor 1923-ban Walter Gropius mesterként a Bauhaus tanárai közé hívta őt. A nemzeti szocialisták 1933-as hatalomátvételével a Bauhaus bezárta kapuit, a modern művészetet pedig száműzték Németországból. Az „elfajzottnak" minősített műveket tudatosan távolították el a német gyűjteményekből. Számos, a kiállításon bemutatott mû - a Brückétől a Bauhausig - átvészelte a lefoglalásokat: néhányat tudatosan elrejtettek, mások elkerülték a hatalom figyelmét. A veszteségek azonban így is nagyok, és a gyűjteményekben még ma is éreztetik hatásukat.